Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember

" Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.
Egy leány tanított erre engem."

E pár sor az előszóban található, megadja a könyv alaphangulatát, és rám ez tett mély benyomást.

A történet középpontjában Zéta, a görög fiú áll. Egyes szám első személyben meséli el a történteket. Édesanyja meghalt, és édesapja arra kényszerült, hogy eladja fiát rabszolgának... ezt az egy kiutat látta siralmas helyzetükből.
Maksziminosz görög úr vette magához... ahol embertelen volt a sorsa. Gyötörték, kínozták az úr gyermekei, nem állhatott ki a maga igaza mellett, mert rabszolga volt... megalázták.Priszkosz rétor látta mindezt a megaláztatást, és megvette magának Zétát. Írni-olvasni tanította, jól bánt Vele, apja helyett apja volt!.Hálás is volt mindezért hősünk! 8 év szolgálat után felszabadulnak a rabságban lévők.... le is telt az az idő.. Zéta mégis maradt Priszkosz rétornál, akire felnézett, és akit szeretett.
Egy nap aztán a görögök követséget küldtek a hunokhoz, Attilához... Priszkosz és Zéta is a csapatban volt. Innen kezdődik az igazi történet... miképp változik meg a fiatal Zéta véleménye Attiláról, a hunok királyáról, akir először vad barbárnak gondolt.... hogy hagyja ott Priszkoszt, akit apjaként szeretett, hogy áll be egy hun főúr, Csáth szolgálatába (rabszolgának), csak hogy annak lányát, Emőkét láthassa. Hogyan harcol a háborúban a hunok oldalán, amikor a rómaiak ellen indulnak, hogy lesz belőle pap; és mi lesz a végkifejlet, teljesül-e az álma, mely szerint rangot harcol ki magának, felszabadulást, hogy aztán méltó lehessen plátói szerelméhez, Emőkéhez...

Szeretem Gárdonyi Gézát, a stílusát, a történeteit. Szeretem a magyar történelmi regényeket. Amikor a hadsereg tagjainak leírása közben olvastam a leírást a jászokról... abba kicsit nekem is belefacsarodott a szívem.
Jó ilyen történeteket olvasni.

Cham

ui: antikvár könyvet olvastam, sajnos ugyanazt a borítót nem találtam hozzá...
(10/9)

Claire Wolniewicz - MiMiKRi

Adam élete teljesen egyhangúan telt.... szürkénél is szürkébb hétköznapok során nőtt fel, unalmas, egyhangú élettel, a szülei által irányított módon. Könyvelőként dolgozott, került mindent és mindenkit, főleg mindazt ami új, ami megfertőzheti. A változás 34 éves korában következett be. Szülei halála után, amikor eltemette a múltat, és kényszerből ugyan, de elkezdte saját életét.... egyszerre egy új világ tárult fel előtte. Az a világ, amikor külön kis lakásban él (mégha csak bérlőként is), amikor saját magának vásárol élelmiszert/ahogy rácsodálkozik a széles kínálatra/, ruhát, és mindent amire szüksége van, amikor saját magának intézi az ügyeit. Már ez a világ is új számára.... hát még az, ami ezután következik!

Egy nap arra lesz figyelmes, hogy idegenek szólítják meg az utcán, régi ismerősként üdvözlik, beszélnek Hozzá. Az elején megriadt, hisz belénevelték mélyen, hogy kerülje mások érintését, hisz ki tudja milyen bacilusokat hordoznak.... Ezért hárította ezeket a közeledéseket. Egy nap viszont máshogy reagált. Egy nap jól esett Neki a figyelem, már leste, kereste ki és mikor ismeri fel, ismer fel Benne valami ismerőst. Élvezettel töltötte el, amikor különböző szerepekbe bújhatott, amikor ezzel másoknak örömet okozhatott. Annyira bele tudott idomulni a szerepekbe, hogy amikor az adott szituációba került, akkor előjöttek számára olyan dolgok, információk, amelyekről addig nem volt, nem lehetett tudomása: tudta, hogy abban a szerepben melyik az Ő irodája, és mi az asszisztense neve.... Félelmetes, ugyanakkor kihívásokkal teli életmód!

Egy nap viszont találkozik egy lánnyal, Ritával, aki a régi kedvesét véli felfedezni Adam-ben.... Mit tesz hősünk? Felvállalja a szerepet és megismerkedik az eddig tőle tiltott szerelmi élettel, és bevállalja a kapcsolatot?

Mi van akkor, ha túl messzire megy? Mi van akkor, ha teljesen beleéli magát abba a szerepbe, ami igazából egy más ember élete? Mi van akkor, ha annyira teljesen tökéletesen tud másolni és hamisítani (személyiségeket, festményeket), hogy az már külső szemlélő számára felismerhetetlen? Mi van akkor, ha megfordul a fejében, hogy kihasználva ezt több pénzre tegyen szert?

Lehet ilyen életet élni? Benne lehet így maradni ebben a kapcsolatban?

Ilyen és hasonló kérdésekre kapunk választ ebben a rövid kis regényben. Engem a leírások fogtak meg, főleg a könyv elején az unalmas-bekorlátozott életmód szemléltetése.... melyből szinte törvényszerű ez a 'kitörés' ! És a színek kavalkádja, ahová csöppenünk a főszereplő által!

Anna Gavalda: Szeretném, ha valahol valaki várna rám

Könnyed nyári olvasmányra vágytam. Félretettem Szabó Magdát, Kundera sem tudott lekötni... és kezembe került ez a könyvecske. Rövid, gyorsan lehet vele haladni, pont ilyenre volt szükségem!

12 novellából áll a kötet, mindegyik történet kapcsolatokról szól, különféle eseményeket dolgoz fel. Van amelyik ismerős szituáció lehet mindannyiunk számára, s vannak, melyek megdöbbenést váltanak ki, vagy kíváncsiságot, dühöt, nevetést, megértést, szánalmat... kiből éppen mit.
Mindegyik kis novella egyes szám első személyben íródott, ami nekem az elején kicsit furcsa volt, de hozzá lehet szokni, és később így kényelmesebbé válik, hatásosabbá, jobban belefolyunk a történetbe. Van amelyik nő tollából fakadt, és van, amit férfi mesél el. Furcsa így beleélni magam egy férj elbeszélésébe. De tetszett. Faltam!

Röpke 2 nap alatt, amíg ezt a könyvet olvastam, tanúja lehettem egy fiatal nő ismerkedési praktikáinak; egy asszony terhességének; egy házaspár autókázásának pár pillanatának; a testvéri szeretetnek; egy zenész vágyának és szerelmének; egy katona férfi különös születésnapjának; egy egész nap autójában dolgozó férj egyetlen hibájának és következményeinek; egy megalázott állatorvosnő megdöbbentő történetének; két barát és egy vaddisznó tragédiájának; egy lánytestvéreivel élő Álom-Báty szerelmének; és egy kézirat különös történetének.

Ajánlom mindenkinek, aki érzelmekre, hétköznapi (és mégsem annyira hétköznapi!) történetekre vágyik, vagy csak egyszerűen szeret novellákat olvasni:)

Cham

Szabó Magda: Az ajtó

Nem kocadohányos vagyok, hanem koca-olvasó :) Sajnos egyre ritkábban szakítok időt az olvasásra, de örülök, hogy emellett a könyv mellett döntöttem, mert nagyon megfogott.

A történet egy személyes gyónás. Az írónő meséli el élete körülbelül 20 évének eseményeit abból a szemszögből, ahogy megismerte Szerendás Emerencet, a bejárónőt – takarítónőt – mindenest, aki a maga furcsa viselkedésével és jellemével mindent elvégzett a ház körül, sőt az egész utcában. Erős volt, teherbíró, kitartó, határozott. A természete furcsa, mondhatni nyers és nagyon őszinte, ami a szívén az a száján, és ha valamit ellenére van, nem riad vissza a tettlegességtől sem. E két magányos főszereplő kerül egyre közelebb egymáshoz, lassan anya-lánya szeretetnek és egy különleges baráti kapcsolatnak leszünk szemtanúi. A múlt elmesélt mozzanatai is csak később kerülnek a helyükre, csak később formálódik egy teljes képpé a történet.

Az ajtó több mindent szimbolizálhat.
Magát a fizikai ajtót, amely elválasztja Emerenc saját kis életét és lakását a külvilágtól, azt az ajtót, amelyen soha senkit nem engedett át az ismerősei közül…. egyetlenegy kivétellel.
De szimbolizálhatja a szívekben létrejött ajtót, mely gátolja a szeretet szabad áramlását, s amely a szemünk láttára nyílik meg a könyv sorait olvasva…. Ahogy megnyitja a szeretete / bizalma ajtaját a regény két főhőse.

Az elgondolkodtató kérdések pedig fokozatosan bontakoznak ki a történet során. Milyen az őszinte szeretet és bizalom? Meddig mehet el egy barátságban az ember? Mit tehet / tegyen egy barát, ha szembetalálja magát a tudatosan vállalt halál kérdésével….. bízzon a másikban és hagyja döntését beteljesülni, vagy saját döntésével írja felül mindezt és mentse meg a másikat? Helyre lehet hozni egy hibát, egy gyenge pillanatban hozott döntést, amikor más fontosabb volt, mint annak a személynek az érzései, aki a legjobban a hírnevére és tisztaságára ügyelt egész életében?
Mindenki döntsön szíve szerint. Nyissuk ki a saját ajtónkat, engedjük be mások szeretetét, és mi is engedjük áramolni a sajátunkat!

Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene

Karácsonyra kaptam ezt a könyvet. És ez lett az a könyv, ami emlékeztetett az olvasás csodájára, visszaadta nekem újból az élményt, melyre évek óta nem volt időm, alkalmam....

Pár nap alatt végeztem vele, egyik olyan könyv az eddigi olvasmányaim között, amit alig tudtam letenni, olvastam vonaton, reggeli indulás előtti lopott percekben, hajnalig...

A történet azért is áll közel a szívemhez, mert Indiában játszódik. Főszereplője Ammu, aki elhagyta férjét és egyedül neveli 7 éves ikreit, Ráhelt és Esztát. A cselekmény 2 idősíkon fut, a jelenben mutatja be 2 hét történéseit, a tragédia előzményeit és megtörténtét.... ezzel párhuzamosan a múltban is végigéljük a jelentős, fontos, meghatározó mozzanatokat. Tulajdonképpen egy lebilincselő krimi ez a regény, túlfűtött érzékiséggel, és nagyon találó, szemlélő jellemrajzokkal. Tökéletesen bemutatja az akkori India helyzetét. Az egyedülálló, önfeláldozó anya történetét. Aki élni szeretne, szeretni szeretne, és ezért 'fellázad' sorsa ellen. Fellázad a törvények ellen "melyek előírják, hogy kit kell szeretni. És hogyan. És mennyire."
A végifejlet, és a teljes kép csak a könyv legutolsó lapjain áll egybe, akkor kerekedik ki a történet úgy egészében; addig az olvasó képzeletére, beleélőképességére van bízva mit is gondol a helyzetről, a szereplőkről.

Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki egy izgalmas, tartalmas, érzelmekkel teli történetre vágyik.

Hallottam a könyvről, hogy nem elég egyszer elolvasni. Második olvasásra előkerülnek a szövegben elrejtett apró dolgok, apró kincsek, így teszik teljessé az élményt. Én eddig még nem jutottam el, de rajta van a listámon. Várom mindenkinek a véleményét, akit egy kicsit is megérintett ez a könyv.

Cham