Kathleen MacMahon:Így ér véget

Régen olvastam már olyan könyvet ami úgy igazán szíven ütött a szomorúságával,nem viszolygok a lehangoló könyvektől,helyén tudom kezelni a belőlük áradó bánatot,ezúttal azonban becsapva érzem magam. Bár a történet egy percig sem hitegetett mégis bele láttam egy szép végszót. Helyette csak tehetetlen dühöt kaptam, és szív szaggató szomorúságot.

A történet két középkorú ember egymásra találásának története,de jóval többet beleszőve  mint csak a párkapcsolat buktatói. Két család,múlt,jövő,remények szerepel a történetben ,nagyon jól érzékeltetve azt,hogy valóban nincs a világon két egyforma ember. Én szerettem az apámat,te nem,én örökre maradni akartam,de már az elejétől fogva menekülnél,én tudom honnan jöttem,te sosem akarod megtudni.... ennyi különbözőség ellenére is lassan,de biztosan egy pár lesz Addie,a talpig Ír lány,és Bruno az igazi ,optimista Amerikai.

Addie épp munkanélküli,építész diplomája nem sokat ér,kitöltve a munkahelyi és magánéleti űrt,zord orvos apját ápolja aki egy balesetben mindkét csuklóját eltöri. Nővére Della,és annak családja jelenti számára mindazt ami neki nem adatott meg.

Egy napon felbukkan Bruno a sokadik ágon unokatestvér,aki még harminc éve tett ígéretét váltja be,amit apjának tett,vagyis,hogy elutazik Írországba és megkeresi sosem látott rokonokat. Bruno is épp egy légüres térben lebeg,valahogy az élete minden próbálkozása ellenére sem olyan amilyennek megálmodta.

A két ember egymásra találása,egyszerű,szép,sallang mentes,ahogy az is ahogy megosztják egymással életük apró morzsáit,ami sokszor fájdalommal jár.Lassan ugyan de elhiszik,hogy ketten együtt végre létre hozhatják azt amiről eddig csak külön-külön álmodoztak.
Közben Addie apját beperelik orvosi műhiba miatt.
Bruno ,Addie megismerése mellett fáradhatatlanul dolgozik a sosem látott családfa felállításán.Ez a múltbéli utazás viszont sok meglepetést tartogat a családnak,főleg Addie-nek és Dellának akik anya nélkül nőttek fel.


A könyv elhitette velem,hogy Addie apjának története lesz a teher,az akadály amit nem képesek még együtt sem átugrani,helyette a szerző fityiszt mutatva törte össze minden elképzelésemet a végkifejletről.


Zseniális történet,az első könyves szerző alapos munkát végzett!!

Joanna Trollope:Sógornők

  Eleinte idegesítettek a szereplők,aztán már csak távolról figyelve őket, a könyv is olvasmányosabb,gördülékenyebb lett.Senkit sem szerettem meg ,fura egy család a Brinkley família,főleg Rachel az anyuka ment az idegeimre...

Örök téma ,kimeríthetetlen a családon belüli viszály,após,anyós,vő,meny kérdés.

Középkorú házaspár ,három fiúgyermek.Aztán szép lassan mindhárman megházasodnak.A szülők látszólag! el is fogadják  mindhárom menyüket,de persze tételesen számon tartva a nők,vélt vagy valós hibáit... az egyik furcsa,a másik rideg ,a harmadik még gyerek stb.

Rachel az anyuka bár tisztában van azzal,hogy  fiai sem tökéletesek,mégis az ő vélt vagy valós jellemvonásaikat elfogadja,ugyanakkor mindig-mindenről tudni szeretne ami gyerekei és feleségeik között történik....persze előbb utóbb mindenkinél betelik a pohár,és soha véget nem érő körök kezdődnek,a ki mit mondott, hogy gondolta stb.

A könyv eleinte nekem úgymond céltalannak tűnt, aztán kikerekedett a történet,és bevallom a vége nagyon tetszett.

A család egy érzékeny műszer,legyen szó testvérekről,szülőkről,vagy sógornőkről. Vagy el tudjuk fogadni egymást ,vagy nem. A szülők vagy beletörődnek,hogy már nem ők irányítanak,vagy nem...én annak a híve vagyok,hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni.
A másik sarkalatos dolog pedig az őszinteség-persze ez nehéz dolog,mert sokszor sértődéssel,haraggal jár együtt,de inkább tudjam hányadán állunk-anyóssal,sógornővel-mint .,hogy legyen egy álságos,felszínes,őszintétlen viszony.

Rachel elég hálátlan szerepet kapott,ő az önző anyuka,aki képtelen magát túltenni azon,hogy fiai már  nem az ő tiszta ruháira,és tápláló leveseire vágynak.Az apuka,a tutyimutyi hallgatag fél szerepét kapta,aki soha semmibe sem szól bele-nekem eléggé szimpatikus volt,hogy felérte ésszel,hogy mikor van rá szükség,és az is mekkora mértékben.
Sok szülő hálátlannak bélyegzi a gyerekét ha az egy idő után már nem bólogat minden szülői tanácsra,javaslatra -remélem én sosem esem ebbe a hibába:P

Bár semmi extra nem történik a könyv lapjain,azért finom rávezetés történik,miszerint ha néha kicsit más szemszögből is megvizsgálunk pár dolgot,esetleg a valamilyennek hitt családtagot kicsit jobban megismerjük,máris új távlatok nyíthatnak meg a családon belüli összetartozás kérdésében.