Legyen ez a könyv az első a blogunkban, mivel ezt többen is olvastuk.
Én személy szerint sokáig haboztam, mire rászántam magam, hogy megvegyem ezt a könyvet. Bár többen ajánlották, és szinte csak pozitív véleményeket olvastam róla, mégis a magyar nyelvű kiadás borítója és a címe is elrettentett…Bár a tartalmát olvasva felkeltette az érdeklődésemet, mégis kicsit „ponyva” szagot éreztem, de kiderült, hogy tévedtem….
A történet két, a XIX. század elején született kínai lány barátságáról szól, az egyik lány, Liliom szemszögéből elbeszélve. Az elején nem tetszett különösebben, mert bár nagyon szép a nyelvezete, mégis olyan üresnek (személytelennek) tűnt a kislány beszámolója.
Az akkori kínaiak életét egyértelműen a hagyományok irányítottak. Az első mélyebb benyomás akkor ért, amikor Liliom a lábai elkötését mesélte el, ami nagyon sokkoló volt…
Na, innen már sokkal nagyobb érdeklődéssel olvastam tovább.
A két lány barátsága is a hagyományoknak volt köszönhető. Ez a kapcsolat is úgy jött létre, mint a házasságok akkoriban: két család egyezséget kötött, hogy a lányok laotungjai lesznek egymásnak, mert a születési számjegyeik és egyéb tulajdonságaik is megegyeznek…. A laotung nem szimpla barátnőt, hanem lelki társat, egy magasabb rendű kapcsolatot jelentett két nő között, akik egy titkos, csak a nők által használt nyelven leveleztek egymással - a történet hősei éppenséggel egy legyezőn (!) - így osztották meg egymással gondjaikat, örömeiket.
Ahogy haladunk előre a történetben, úgy lesz benne egyre több érzelem, már nem tűnik üresnek… Nyomon követhetjük, ahogyan a két lány megházasodik („természetesen” sosem látott, vadidegen férfiakhoz mennek hozzá), ahogyan gyermekeik születnek. Fény derül Hóvirág titkára is, ami kissé elbizonytalanítja az eddigi mély kapcsolatot közöttük.
Végül pedig egy végzetes félreértésnek köszönhetően megszakad a kapcsolat kettejük között, mely mindkettőjük lelkében súlyos válságot okoz. Sajnos a félreértés nem derül ki idejében és megkeseríti további életüket … Az igazságra csak akkor derül fény, amikor más késő…
Így az én szavaimmal, röviden leírva ez nem hangzik olyan egetrengetőnek, viszont az írónő tollából gyönyörű, szívbemarkoló történet bontakozik ki.
Napokig a történet hatása alatt voltam. Szerintem nagyon jól, az érzelmekre hatóan van megírva a sztori, én a 10-es skálán egyértelműen 10-esre értékelem… (Azt hiszem, bemászott a könyv a top 10-15-ömbe...;-)) Nem csak a hatásosan ábrázolt érzelmi vonal miatt, hanem mert egy olyan kultúrát, hagyományokkal teli világot mutat be hitelesen az írónő, amit eddig nem ismertem. Állítólag hónapokat, éveket töltött Kínában, hogy ott lakó őseinek életét, hagyományait felkutassa. Az írónő hivatalos weboldala: http://www.lisasee.com/
Várom a véleményeket :-)
Szeee