Szóóóóóóval! Bartimaeus meg is szerzi, amit kell, nem kis nehézségek árán magánál is tartja (*Ha a kezeim közé kaphatnám azoknak a kis szörnyszülötteknek a torkát! Mindenekre mondom, nem lenne az a ….) Most én beszélek! Elmegy tehát malackához – akarom mondani – Nathanielhez, ahol egy kisebb párbajocska alakul ki közöttük, és aminek következtében mind a ketten megszívják szépen. (*Legyen elég annyi, hogy a kis tejfelesszájú nem kicsit lett kormos.)
Köszöntünk az nlc "Könyvmolyok" fóruma törzstagjainak blogján! Itt gyűjtjük és véleményezzük az általunk elolvasott könyveket. Jó szórakozást!
2011. október 30., vasárnap
Jonathan Stroud: A szamarkandi amulett
Szóóóóóóval! Bartimaeus meg is szerzi, amit kell, nem kis nehézségek árán magánál is tartja (*Ha a kezeim közé kaphatnám azoknak a kis szörnyszülötteknek a torkát! Mindenekre mondom, nem lenne az a ….) Most én beszélek! Elmegy tehát malackához – akarom mondani – Nathanielhez, ahol egy kisebb párbajocska alakul ki közöttük, és aminek következtében mind a ketten megszívják szépen. (*Legyen elég annyi, hogy a kis tejfelesszájú nem kicsit lett kormos.)
2011. október 29., szombat
Kepes András: Tövispuszta
Előző olvasmányom után sírtam a gyönyörűségtől, amikor ennek a könyvnek az első sorait, oldalait olvastam. A tévéből eleve kedvelem Kepes Andrást, az intelligenciáját, a finomságát, az időnként váratlanul, a semmiből felbukkanó vulgaritását, ami az ő stílusában mindig nagyon mulatságosan hat.
Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, az ő hangját hallottam, ő mesélte végig a fejemben a történetet.
Igazából sok ilyen történetet hallottunk, olvastunk már. A magyar történelem elevenedik meg a lapokon a XX. század elejétől a végéig. Ami érdekesebbé teszi, az a három különböző sorból származó barát - egy paraszti, egy nemesi és egy zsidó famíliából származó fiú - párhuzamos útja. Hogy a háborúk és rendszerek, rendszerváltozások hogyan hatottak az ő és leszármazottaik sorsára.
A közepén egy kicsit untam is, mert mint írtam, hallottuk már százszor ezeket a történeteket és a történet közepe táján csak mesélt, mesélt, nem csillogtatta meg annyira írói eszköztárát Kepes. Az elején és a végén viszont annál inkább. Nem bántam volna, ha még olvashatok tőle több eleven és szép leírást, találó kifejezést, hasonlatot, mert nagyon-nagyon jól bánik a szavakkal. De azt is tökéletesen megértem, hogy nem akart túlzásba esni, mert pontosan ismeri a 'kevesebb több' elvet.A regény vége pedig… Egyrészt nagyon megható, másrészt nagyon sok bölcsesség villan meg benne, de semmiképp ne a Coelho féle bölcsességre gondoljunk, hanem arra a buddhista félére, ami nem hivalkodó, csak csendesen merengő.
Még mindig remeg a szám tőle.2011. október 28., péntek
Ljudmila Ulickaja: Imágó
Todd Burpo:Igazából mennyország
CSAKIS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ!!!!
Nagyon vártam már ezt a könyvet a fülszöveg óriási szenzációként,csodaként tálalja a történetet.Az első három oldalon azok az emberek áradoznak akik elolvasták a könyvet és természetesen megváltozott az életük.
Egy négyéves kisfiú tolmácsolja nekünk azt mi vár ránk a halálunk után.Hívő vagyok,tudom vannak angyalok,tudom,hogy Jézus szeret engem ,mégis miért ne olvassak el egy bizonyítékot is a hitemre,bár ugye pont az lenne a hit lényege,hogy nem látjuk mégis hiszünk...
A könyv feléig semmilyen csoda nem vár ránk,inkább egy szívfacsaró történet egy orvosi műhibáról,minek következtében életveszélybe kerül egy kisgyerek.
Aztán Colton, gyógyulása után szép lassan kezdi adagolni mi is történt vele,addig még műtötték,és leállt a szíve.Sajnos a kisfiú nem túl bőbeszédű,ráadásul szülei évente kb 2x faggatják a dologról:S szóval lassan jutunk információhoz,hogy végül is milyen is Isten lakhelye,kikkel találkozott,tényleg úgy néz-e ki Jézus mint a templomokban a festményeken? És Szűz Mária hol lakik? stb.
Érdekes fordulata a könyvnek az a rész mikor említést tesznek egy kislányról,aki nem jár iskolába,nem lett vallásosnak nevelve ,mégis látomásokról számol be,Jézus üzenetekkel bombázza, a kislány pedig mindent lefest amit Jézus mondd neki,így magát Jézust is.
Colton szülei mindent amit a gyerekük elmesél megtalálják a bibliában,természetesen sok olyan dolog van ami egy bibliát ismerő embernek nem újdonság,de egy négyéves kisgyermek honnan juthat ilyen információhoz? Ráadásul Colton leírása nagyon hiteles, és pontos. Ennyi dolgot egy négyéves nem tud megjegyezni,ráadásul Colton találkozik édesapja nagypapájával is ,amiről szintén nem tudhatott,hiszen a nagypapa még évekkel Colton születése előtt meghalt....
Nem bánom,hogy elolvastam a könyvet,csak sajnáltam,hogy nem várt rám annyi csoda mint amennyit megígértek.A könyv stílusa eléggé egyszerre sikerült,és elég sok felesleges információ is van benne,és van pár hely ahol az apuka ismétli önmagát:P Persze tudom muszáj volt a történetet megtölteni ahhoz,hogy egy vékonyka kötet legyen belőle.
Az biztos,hogy az az Én gyerekemnek lett volna hasonló élménye akkor ha kell kiráztam volna belőle amit látott....
Colton apukája lelkész ,így még inkább csodálkoztam azon,hogy annyiban hagyták a dolgot,és nem kíváncsiskodtak,elég volt nekik ha Colton évente egyszer szóba hozta dolgot.
Ami biztos ,én a négyéves gyerekemet sem temetésre,sem haldoklók közelébe nem vinné-ez nekem nagyon morbid volt!!!!
Nem olvastam még ebben a műfajban más könyvet,így nem tudom mennyiben hasonlít vagy tér el a többi klinikai halál állapotában lebegő emberek beszámolójától,illetve van -e olyan ember aki hasonlókat tapasztalt?
Aki kíváncsi Colton mostani életére az a család honlapján nyomon követheti őket,bár azt a történet végén megemlítik,hogy semmi különös nem történt vele azóta ....
Még világ a világ,az embereknek mindig szükségük van megerősítésre,hogy szeretik,hogy van akinek szüksége van rá,és hogy van valaki aki várja odaát.
2011. október 24., hétfő
Kathryn Stockett: A segítség
A hely egy tipikus Délen fekvő amerikai kisváros, amely a végére már a sajátunk is, annyira belekeveredünk érzelmileg is az egészbe.
Martin Luther King vezetésével, a fekete polgárjogi mozgalom megindulásával egy időben zajlanak az események. Jacksonban is úgy érzik a fehérek, hogy ők a világ urai, mindenki csak alábbvaló lehet náluk. A feketék maximum csak szolgálói, gyermekfelügyeleti feladatot láthatnak el, de a "piszkos kezükkel" nem érhetnek a WC-jükhöz, étkészletükhöz, egy asztalnál nem ülhetnek velük. Felfuvalkodott, gőgös háziasszonyok, akik ujjukat sem mozdítják semmiért, csakis az új ruhákért, a feltupírozott hajukért hajlandók valami kevéskét tenni. Fő foglalatosságuk, hogyan alázzák meg nap mint nap a feketék többségét.
Persze kevéske kivétel van, de bátorsága senkinek sincs szembemenni a szegregációval. Ebben nőttek fel, ez a természetes. De vajon hogyan éreznek a feketék, hogyan élik meg a mindennapokat a fehérek házaiban cselédként, mit gondolnak az életükről, értékeikről. Ez kit érdekel?
Skeeter, az egyetemet éppen befejező, írói ambíciókkal megáldott fehér nő álmai között szerepel, hogy New Yorkban kapjon állást, ehhez viszont valami nagy dobásra lenne szüksége. Eleinte csak ötletként merül fel benne a gondolat, hogy papírra vesse mindezeket a fontos gondolatokat, később már elvi kérdésnek, mérföldkőnek tartja a feketék egyenjogúságáért vívott harcban.
Nem kis kockázatot vállal a könyv megírásával, hiszen ennél jóval kevesebbért házakat gyújtanak fel, hozzátartozókat öldösnek le a városban bosszúból. Persze névtelenül szándékozik megjelentetni, de az így sem kétséges, hogy a "tisztes" úrinők magukra ismernek. Eleinte nem nagyon talál önként jelentkezőt az interjúra, később csak-csak felbátorodnak a fekete cselédek, és kiöntik a szívüket neki. Nem kevesebb, mint barátság szövődik közöttük, fontossá válik számára ezeknek az embereknek az élete, sorsa, jövője.
Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.” Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé. Van egy álmom: hogy egy napon még Mississippi állam is, amely ma az igazságtalanság és az elnyomás forróságától szenvedő sivatag, a szabadság és a jog oázisává fog változni… Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket. | ||
– Martin Luther King: Van egy álmom |
A könyvből film készül, amely nemsokára bemutatásra kerül a hazai mozikban is! Íme az előzetes:
Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol
Jane egy magányos középkorú nő, aki nem annyira szerencsés külseje miatt csak álmodozik a nagy Ő-ről. Mindeközben mellékállásban névtelenül szoftpornó történeteket ír egy újságba. Ez csak amolyan hobbi, meg erőteljes álmodozás a részéről, a valódi kihívást egy jó kis újságírói munka jelentené neki. A lehetőség nem is olyan soká bekopogtat az ajtaján. A Seattle Chinooks hokicsapatának, annak tagjainak életéről, meccseiről kell beszámolókat készítenie. Ez klassz kis feladatnak tűnik mindaddig a pillanatig, amíg az első öltözőbeli jelenésénél direktbe le nem dobálják a fiúk a ruháikat az utolsó szemig, egyenesen Jane kedvéért, ezzel provokálva őt, na meg, hogy lássa, milyen tökös (szó szerint) pasik is ők. Na, lehet gondolni, hogy éli ezt meg szerencsétlen. Mindenesetre már itt elhatározza, hogy akkor sem hagyja magát, belevaló nőként elvégzi a munkáját.
Rögtön az első találkozón feltűnik neki Luc, az állat! :D Mert Luc egy behemót nagy, Jane szerint rendkívül szexi, hasán patkótetkós, kigyúrt alak. Mellékesen ő a csapat kapusa. És a nő bírja az ilyet, álmaiban is nemegyszer elképzeli, miként döntene egy hasonló kaliberű pasast ájulásszerű állapotba szexuális "támadását" követően. Kapcsolatuk elég sekélyes, oda-vissza sértegetik egymást. Luc a nő külsejére szólogat be állandóan, Jane pedig a pasi felületes, igénytelen párkapcsolatait veti górcső alá folyamatosan. Közben szép lassan azért mindkettőben kialakul a vonzalom.
2011. október 19., szerda
Tahir Shah: Kalandozások az Ezeregyéjszakában
"A mesék sajátos módon ragadnak magukkal, ... színes történeteikkel szórakozást nyújtanak, de közben önismeretre is tanítanak. Hallgassátok a meséket, ... mert hasznos vezérfonalul szolgálnak az életben."
Hogy mire készültem? Meg voltam győződve róla, hogy fikció, mese lesz az egész. Megijedtem, mert bevallom az Ezeregyéjszaka meséi sosem tartozott a kedvenceim közé. Persze akad benne bőven mese is, de azok "csak" még jobban tarkítják Tahir Shah és családjának életét, történetét, amelyet nagyjából már megismerhettünk a fent említett könyvben.
Az író felmenőinek szeretete a mese iránt, azok izgalmas elmesélésének képessége magát a szerzőt is megragadják. Egész gyermekkorát a mese szeretete itatta át, és már-már fanatikusan, országokat átszelve keresi saját belső meséjét, miközben sok száz másikat ismer meg. Nehéz dolga nincs, mert az adott kultúrából adódóan, a csapból is a mesék folynak. Bármerre is térül-fordul, mesével találkozik szembe, és ő szívesen szán is rá időt, hogy mindenkor meghallgassa, hátha talán épp az lesz az ő belső, saját meséje. Egy ősi berber hagyomány szerint ugyanis minden embernek kötelessége ezt a mesét megtalálni a saját szívében.
Fez és Marrákes ódon falai között járja útját, és sokszor tűnik úgy, hogy valójában nem véletlenül keveredik egy-egy helyre. Ha kell, a Szahara végtelen homokdűnéi között tölti az éjszakát, csak közelebb kerüljön céljához. Mindenhol mesébe botlik, életre kelnek a különböző misztikus szerzemények, jelen és múlt, mese és valóság keveredik egymással. Az Ezeregyéjszaka világa elevenedik meg a mi szemünk láttára is. Ebben a formában én nagyon élveztem.
Közben mindvégig ugrálunk az időben, visszakanyarodunk gyermekkorához, a kalifa házának körülményes megszerzéséhez, meghódításához, de a szerző első kötetének el nem olvasása szerintem nem probléma, nem akadályoz ennek megértésében. Ajánlani viszont mindenképp ajánlom! :D
2011. október 18., kedd
B.S.Aldrich: A múlt dala
Nem varázsolt el, mint egyik kedvenc könyvem, a ...és lámpást adott kezembe az Úr..
Jean Molla: SOBIBOR- Az elhallgatott múlt
Fejbe kólintott, sőt agyba-főbe vert.
Sajnálat, bűntudat, hitetlenség, nemtörődömség, egészségügyi- és családi problémák…… volt egyáltalán pozitívum a könyvben?
Volt benne egy hegedű…………..- szeretem a hegedűt…………………- falhoz vágta a hegedűt.
Az egyetlen szép is megszűnt létezni…….
Sobibor: volt, van, lesz. Hogy megvannak-e a gyötrelmes múlt, a zsidók elpusztításának épületei? Gondolom nem, mert utaltak rá, hogy erdősítették a területet.
Egy könyv, ami nemcsak a múlt, a holokauszt tragédiáját tárja elénk, hanem a jelent is, amikor az napló formájában kerül egy fiatal lány elé. Emma elé, aki egyébként is éppen a fiatalokat érintő nem-tudom-elfogadni-magam periódusában él, és éppen anorexiával vagy éppen bulimiával küzd. Miközben éppen a zsidóságot siratom, úgy kezdek sírni a lány miatt is, aki teljesen egyedül áll a problémájával, senki nem vesz észre semmit.
„Papa sohasem beszélt velem,……. A mamával sohasem értettük meg egymást. Mint két idegen…….”
Emma története betegségtől a gyógyulásig, és egy másvalaki története a széthullásig, az elporladásig.
Zakhor!
9/10.
Melania Mazzucco: Egy tökéletes nap
2011. október 17., hétfő
Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő
A történet három szálon fut melyekben Katherine jelene és múltja elevenedik meg előttünk. A múltat boncolgató szálakban nem csak az Alice-szel való kapcsolatát ismerhetjük meg, hanem azt is, hogyan vesztette el egyetlen testvérét. Eleinte zavaró volt az idősíkok közötti ugrálgatás, ám idővel ráhangolódtam, és kifejezetten vártam, hogy a következő fejezetekben mi fog történni. Rebecca James történetvezetése kiváló, a hangulat kellően borongós, a sztori pedig érdekfeszítő. Egyszerre vonz és taszít. Letehetetlen. Tele van csavarokkal és fordulatokkal és hogy ne legyen egyhangú a vége, természetesen egy meglepő fordulattal zárta le az egészet. Mindezektől függetlenül, mégis hiányérzetem maradt a végére, hiába pörgős maga a történet, ha folyamatosan azt érzed, hogy nincs teljes mértékben kidolgozva. Én bizony rövidnek éreztem ezt a kétszáznyolcvan oldalt.
A főszereplő aztán megszenvedett mindenért, sajnáltam és együtt éreztem vele. Habár ez csak egy fikció, mégis annyira valóságosnak tűnt, hogy az ember akaratlanul is együttérzést táplál Katherine iránt. Az ő karaktere jól felépített, de Alice-ről ez már nem mondható el teljes mértékben. Az ő szerepe egy beteges nőszemély lenne, ami itt-ott átjön ugyan, de én mégsem éreztem őt olyan veszélyesnek, mint ahogy kellett volna. Sokkal baljósabbra, sötétebbre alkottam volna az ő karakterét az író helyében. Több teret engedtem volna neki, hogy sokkal jobban kibontakozzon a mentális zavara.
A hiányosságok ellenére mégis alig bírtam letenni. Az írónő remekül ébren tartotta a figyelmet egészen a történet végéig. Rebecca James első könyve remekül debütált és biztos vagyok benne, hogy a következő könyvében kiküszöböli az apró-cseprő hibákat.
Értékelés: 5/4
Nevada Barr:13 1/2
" -Megöltem valakit?
-Senki fontosat-válaszolta Clyde"
A Cor Leonis kiadó egy igazán különleges könyvet adott ki,legalábbis Én nem szoktam minden nap ilyen történetekbe botlani.
A fülszöveg sajnos nem sikerült olyan sejtelmesre és hátborzongatóra mint amilyen a történet.Sőt kicsit félrevezető is,mert két személy helyett három főszereplő van és mindegyikük nagyon izgalmas karakter.
Dylan élete túl korán-11 évesen változott meg egy rémes éjszakán-az éjszaka részleteiről egyre többet tudunk meg ahogy halad a történet,de már az első perctől kezdve tudni mi is történt.A család életét ,illetve a két fiútestvérrel történteket úgy írja le a könyv,mintha mi az olvasók egy homályos üvegajtó mögül néznék az eseményeket,tudjuk,hogy minket nem látnak,ezért a láthatatlanság teljes biztonságában tapasztjuk tenyerünket az üvegre és borzongunk,rettegünk,sikítozunk...
Én valahogy egy "szelíd " thrillerre számítottam,és bevallom voltak részek amik rendesen megviseltek-valószínűleg egy edzettebb krimiolvasó lazábban veszi majd az akadályokat.
A két fiútestvér közül az egyikük nyögi a bűnét,még a másik normális életet él,miközben nem feledkezik meg a testvéréről akit árammal "gyógyítanak" és drogokkal tömnek ,hátha végre elmeséli azt a szörnyű éjszakát.
És amikor Dylan maga mögött hagy sok-sok évet találkozik Pollyval-ez az egyetlen hibája a könyvnek,hogy Pollyt az első oldalakon gyorsan megismerjük,tömören,velősen aztán valahogy szegény csak egy lesz a rettegő szereplők közül,pedig nagyon jó lett volna ha Polly múltját és életét kicsit jobban kibontja a szerző.
Mikor már mindhárom szereplő teljes értékű tagja a történetnek,akkor beindulnak az események és hömpölyögve ,száguldva robognak az események.Szerencsére vannak benne fordulatok is,így nem fanyaloghatunk,hogy átlagos thriller-bevallom kezdem megkedvelni ezt a műfajt,mostanában jó pár remek darabot olvastam ebben a műfajban,ahol nem kell,hogy locsolótömlőből áradjon a vér,elég ha egy fura szomszéd,fura dolgokat művel,esetleg egy ártatlan kisfiú véres baltát tart az ágya alatt....
Ree Drummond:Tűsarkúban a prérin
Nagyon jól sikerül a fülszöveg,ennél vevőcsalogatóbb már nem is lehetne.
Mostanában egymás után olvastam a nehezebb témájú könyveket ,pont jókor akadt meg a szemem ezen a kis habkönnyű olvasmányon.
Ree jelenleg egy farmon él ami a legközelebbi várostól negyven kilométerre fekszik,ahol nem a forgalom zaja hanem a prérifarkasok üvöltése a megszokott háttérzaj.Négy gyereket nevelnek élete szerelmével,ahogy Ő hívja-Malrboro Mannal. Megismerkedésük és közös életük kezdetére csatlakozunk hozzájuk.A kötet végén születik meg első gyermekük,de valahogy az az érzésem,hogy pont a legnagyobb izgalmak kezdetén lett vége az első résznek,bízom benne,hogy lesz még folytatás.
Ree népszerűsége az őszinteségének köszönhető,nyíltan beszél szorongásairól,szüleivel való kapcsolatról,a terhességről,szülésről.Egy városi lány naivságával tekintett vidéke életére,azt gondolva,hogy majd uborkaszedés közben kell szülnie:D
A kötet végén a szerző pár receptet is megoszt velünk amik nagyon jók,és egyszerűek,semmi különleges hozzávalókat nem igényelnek,mint például a homár bajusz vagy sáfránymag.Vannak köztük húsételek is ,amik azért meglepőek mert Ree a Malrboro Man előtti életében vegetáriánus volt.
Aki szét szeretne nézni Ree honlapján ami 2006-ban indult itt teheti meg:
http://thepioneerwoman.com/
A könyvborító nagyon aranyos lett.
A kiadó új a piacon,a könyv belső borítóján vannak ugyan elérhetőségek,de én sajnos hiába próbálkoztam nem találtam meg. (www.pioneerbooks.hu) klubtagságot is lehet váltani-ezt sem találtam meg ,ahogy a honlapjukat sem.
2011. október 5., szerda
Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei
Esküszöm, nem értem, hogy mit lehet ezen a könyvön annyira lehúzni. Vagyis tulajdonképpen értem. Túl hosszú, időnként túl töménynek vagy túl intellektuálisnak stb. tűnhet. De azt hiszem ez semmiképp nem a könyv hibája, inkább az olvasóé, aki nehezen tudja ezt befogadni...
Korábban, recenziók olvasása után egyébként én is sokkal szárazabb valamire számítottam, mint amit végül kaptam. A könyv ugyanis kisebb történetek füzére, amelyek a történelem ill. egy kitalált történelem jellemző korszakait mutatják be nekünk nagyon is olvasmányosan.
Két ill. több lélek bolyongásának lehetünk tanúi a történelem egyes állomásain. Az ő saját, egyéni küzdelmeiken, életeiken keresztül mutatja be nekünk az író azt a fiktív világot, amit elképzelt abból kiindulva, hogy mi lenne, ha a középkori pestisjárvány idején egész Európa, gyakorlatilag a keresztény világ úgy ahogy van, kihalna.
Dióhéjban elárulom, főként Kína, valamint az iszlám országok versengenének mindenben: földterületekért, a tudományban stb. Ezen kívül persze vannak más országok, világnézetek is a történetben, de többet nem árulok el. Érdekesen fejti ki Robinson, hogy mi történne az Újvilággal, az amerikai földrésszel, valamint hogy a tudomány hogyan haladna az ő kitalált világában.
A regény minden fejezete egy-egy lényeges, az emberiség léte számára alapvető tényezőt vizsgál kicsiben, jól érzékeltetve ezzel, hogy az egyes emberek mikrovilága, apró döntései miként befolyásolhatják az egész emberiség fejlődését vagy épp romba döntését. Van tudománnyal foglalkozó fejezet, felfedezős fejezet, vallásfilozófiával, feminizmussal foglalkozó, vagy pusztán csak történelmi rész, de mind meglehetősen olvasmányosan tálalva, érdekes személyiségek életén keresztül. Igaz, a regény második felében kissé töményebb részek is találhatóak, ahol Robinson kissé belemerül egy-egy témába, pl. a vallásfilozófiába, de azt gondolom, hogy ez egyenes következménye az emberiség fejlődésének és ezek a filozofálgatások nem haladják meg semmiképp a tűréshatárt még egy olyan átlagos műveltségű olvasó számára sem, mint én. Igaz, engem nagyon érdekelnek ezek a dolgok, viszont rettentően laikus vagyok, mégis az iromány minden sora érthető és követhető volt számomra.
Nem kell tehát elveszni a szövegben, tökéletesen élvezhető intellektuális, ugyanakkor érdekes és ötletes történeteket tartalmazó regény ez. Őszinte csodálattal adózom az írónak, amiért ilyen hihetetlen tudásanyagot halmozott bele ebbe a könyvbe és azt ilyen kitűnő stílusban tudta előadni. Ugyanis a stílusát is érdemes megemlíteni, ami számomra abszolút szépirodalmi szintű. Nagyon választékos, igényes, mégis teljesen érthető a nyelvezet. A hasonlatait pedig fel kellett volna jegyeznem, annyira frappánsak voltak. Imádtam még az okos kis utalásait a korábbiakra, ahogyan finom szálakkal összefűzte az egyes részeket.
Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a könyvről, számomra tökéletes, katartikus élményt nyújtott, mert egyszerre volt benne történelem, izgalom, színes karakterek, igényes nyelvezet, gondolkodásra ihlető és a valósággal szembesítő filozófia, némi tudomány - épp megfelelő arányban.
Tudom, hogy nem való mindenkinek ez a regény, én mégis legszívesebben mindenkinek a kezébe nyomnám, hogy olvassa el, mert így kell írni, így kell érdekes, izgalmas és fontos dolgokat is egybegyúrva kitűnően szórakoztatni és egyben elgondolkodtatni az olvasókat!
Nálam abszolút Top 10-es könyv!
2011. október 4., kedd
Andrew Davidson:Vízköpő
Kár, hogy a Lángoló szerelemből Vízköpő lett, jobban illett volna rá az első cím… érdekes szerelmi történet ahol nem számít sem a hely, sem az idő. A könyv első felét felfaltam, aztán már félre tudtam tenni hosszabb időre is.
Eleinte azt hittem, hogy a férfi stílusa miatt fanyalogni fogok a könyv végéig de szerencsére aztán fordult a dolog ,változott a főszereplő is.
Mindkét szál, a jelen és a múlt egyformán volt izgalmas, legszívesebben egyszerre haladtam volna velük.
Az biztos, hogy a fülszöveg nem igazán tudja átadni, hogy milyen érdekes, különleges ez a történet, nem bántam meg a majd' 600 oldalas utazást.
Meglepő, de számomra egyik karakter sem volt szimpatikus és ilyenkor nem tudom szeretni a történetet sem, most ez mégsem lett így.
A fülszöveg valahogy nagyon elvont történetet ígér, igaz, hogy vannak benne hihetetlennek tűnő dolgok, de olyan remekül van megírva, hogy nekem ezek a "mesés" részek tetszettek a legjobban.
A tartalom röviden annyi, anélkül hogy elárulnék bármit is, hogy egy középkorú férfi bedrogozva, részegen balesetet szenved, benn ég az autójában. A kórházban egyszer csak feltünik egy furcsa nő, tele tetoválással, aki azt állítja, hogy nem most találkoznak először.
Természetesen a férfi nem hisz a nőnek, ám mégis élvezettel és kíváncsisággal hallgatja a történeteit amik róluk szólnak!
A könyv nagy terjedelemben járja be a különböző korokat, helyszíneket de olyan logikusan lett felépítve, hogy könnyedén követhető a történet.
A végkifejletben picit csalódtam, túl gyorsan éreztem, talán összecsapottnak is.
Különlegese történet, ami sokáig foglalkoztatja az olvasót!
Jevgenyij Griskovec: Az ing
Oda-visszatelefonálgatnak a nővel egymásnak, bár inkább a férfi nyomakodik. Nem nagyon lehet eldönteni, hogy a nő is akarja-e az egészet, de nem is ez a lényeg, legalábbis nekem nem. Miközben hajszolja egész nap a nőt, gyártja az elméleteit, az építkezésre is beugrik rendet teremteni a pernahajder munkások között, túlnőtt szakállas barátját is istápolja, hiszen ő azért érkezett, hogy hősünkkel "bulizzon" egy jót, de ő a szerelem miatt használhatatlan. Néha-néha azért összefutnak a nap folyamán, de az igazi buli estére teljesedik ki, amikor az alkohol is teret kap nagy örömükre.
Néha a primitív beszélgetésüket felváltják a mélyszántású gondolatok. Hősünknek is egyfolytában jár egyébként az agya, szinte túl sokat is. Én csak a fejemet fogva röhögtem, amikor órákig képes volt a hajnyírásból maradt hajszálak nyakán történő akciózásán elmélkedni. :-)