2009. május 10., vasárnap

Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács

Kicsit zavarban vagyok ezzel a könyvvel kapcsolatban. Ami nem véletlen, hiszem elég fura helyzetet teremtett az írónő azzal, hogy a történet gyökere, azaz Daniel testvér élete és "munkássága" igaz, azonban a regényben körülötte hemzsegő személyek jó része kitalált, ahogyan a történeteik is...

A könyvbéli Daniel Stein személyét Oswald Rufeisenről mintázta az írónő, akit valóban Daniel testvérként ismertek. Ulickaja állítólag egyetlen egyszer találkozott vele személyesen, de élete annyira megihlette őt, hogy nem tudott szabadulni tőle. Nem csodálkozom, hiszen Daniel testvér élete szinte mesébe illően fordulatos, pedig élő személy volt, nem is akármilyen. Ha a mai világban lehet valakit hősnek és/vagy szentnek nevezni, őt biztosan. Mégis szinte ismeretlen volt eddig előttünk, de hála érte Ulickajának, betekinthetünk ennek a különleges embernek az életébe.

Értékelem, hogy Ulickaja hozzá mert nyúlni ehhez a kényes történelmi-vallási témához. Persze nem véletlen, hiszem ő maga is kikeresztelkedett zsidó és valószínűleg mélyen érintette Daniel testvér sorsa. Ezenkívül a történet egy olyan lényeges motívumot hordoz, amihez valahol naivság hozzányúlni, mert rettenetesen elcsépelt, manapság már-már gúny tárgya, pedig nagyon fontos eszme. Ez pedig nem más, mint a "világbéke". Vagy nevezzük testvériségnek. A regényben ugyanis alapvető kérdés, hogy a különböző vallások - iszlám, judaizmus, kereszténység (sőt, ennek különböző ágai) - miért nem képesek békében, szeretetben egymás mellett létezni, erősíteni egymást....

Jó ötletnek tartom, hogy a történet több ember nézőpontjából kerekedik ki, levelezések, dokumentumok, naplók oldalain... Mint ahogyan említettem, ezek egy része igazi, egy része fikció. Közvetve vagy közvetlenül, de mindegyik kapcsolódik Daniel testvérhez. Rendkívül színes az elbeszélők köre. Vannak itt egyházi személyek: papok, apácák, szerzetesek és természetesen civilek is, főleg zsidók, akik egy része áttért a katolikus vagy ortodox keresztény hitre, egy részük pedig megmaradt a judaizmusnál, de közös bennük, hogy mindannyian erősen kötődnek valamilyen valláshoz. Az ő mindennapi kisebb vagy nagyobb problémáikat ismerhetjük meg illetve különböző nézőpontokat láthatunk ugyanazzal a témával kapcsolatban a dokumentumok/áldokumentumok oldalain.
Ami nem tetszett a könyvben az az, hogy Ulickaja szinte valamennyi szereplőjét (kivéve talán Gersont) azonos hangon szólaltatja meg. Ezen lehetett volna csiszolni...

Felmerül itt a zsidók és nem zsidók Izraelbe való kivándorlásának problémájától kezdve a más vallásra való áttérésen keresztül a szexuális hovatartozás feldolgozásáig sok minden...És persze mindezt összetartja Daniel Stein, a német-lengyel származású zsidó, aki a II. világháború alatt saját és más zsidók bőrét mentendő a náciknak tolmácsolt, később pedig egy katolikus zárdában bujtatták apácák, ahol annyira magába szippantotta a katolicizmus, hogy megkeresztelkedett. Később Izraelben talált otthonra, ott vezetett egy kis egyházközséget, mellette idegenvezetősködött, és számtalan nyelvet ismerve tolmácsolt. Ami számomra nagyon szép és találó metafora is egyben. Hiszen ő közvetített az emberek között, próbálta őket megbékíteni egymással, saját magukkal, a hitükkel...

Nagyon szerettem olvasni Ulickaja dokumentumait. Jó bizonyosságot szerezni róla, hogy hősök nem csak a filmekben vannak, hanem a való életben is... Jó tudni, hogy vannak/voltak emberek, akik az élet egy teljesen más - magasztosabb - szintjén léteznek és tevékenykednek. Ilyenkor azt érzem, hogy én (mi) valahol a nagyon sekélyesben tapicskálunk és minden tiszteletem azoké, akik az ÉN-t minél kisebbre zsugorítják magukban és akarnak és képesek is tenni másért, másokért.

Az indítóban leírt zavarom mellett kellemes meglepetés volt számomra ez a könyv Ulickajától, mert szerintem bátorságra vall egy ilyen súlyos témájú könyv publikálása és ezen felül gondolatébresztőként is hatott rám a regény.

Mindenképpen ajánlom azoknak akiket érdekel a vallás (bármilyen), valamint a Szentföldön élők élete, meg azoknak is, akik valami/valaki nem hétköznapiról szeretnének olvasni finom, érzékeny, nőies stílusban...




(A könyv borítója nagyon jól el lett találva, igazán kifejező.)

Kiadja: Magvető

9 megjegyzés:

Csenga írta...

Jól éreztem én,hogy ezt el kell majd olvasnom!!!

stippistop írta...

nagyon szépen írtál a könyvről, szeee! eddig is tudtam ugyan, hogy elolvasom, de most megerősítettél benne.

szeee írta...

Örülök!
Talán mégsem mondok fel...;-)

Borostyán írta...

Szeee :D

Egy pillanatig sem vettem én ezt komolyan! :D

Csenga írta...

Még ha komolyan is gondolná,úgysem hagyjuk:):)

Borostyán írta...

Ulickaja-t eddig nem tartottam csábítónak (mármint a könyveit :P) de annyira jó beszámolót írtál, hogy tervezem az ismerkedést vele... :)

szeee írta...

Pedig nem rossz ő - de úgy veszem észre, hogy hullámzó a teljesítménye, nem érdemes minden könyvével kezdeni :) Az Életművésznőket viszont mindenképp ajánlom ismerkedésnek.

Borostyán írta...

Köszönöm a tippet! :)

Ezért is olyan jó ez a blog, mert tanácsokat is tudunk adni egymásnak. :)

elfogult írta...

én most olvasom, és nagyon a hatása alatt vagyok. arra tanít, hogy mások gondolatait mindig hallgassam meg, de ne fogadjak el semmit igaznak anélkül, hogy meg ne vizsgálnám, lehetőleg több oldalról. meg hogy nem dumálni kell a hitről és a szeretetről, hanem egyszerűen csinálni kell a dolgunkat, lehetőleg mások hasznára lenni és semmiképp se ártani.