2010. június 9., szerda

Janice Y.K. Lee: A Zongoratanárnő

A szerzőnek ez az első regénye,de nem csodálkozom,hogy 24 ország vette meg a jogokat!! Lenyűgöző,varázslatos, emberi.

"Volt egy kisbaba.

Volt egy ember,tizenegy ujja volt.Aztán tíz.Aztán megint tizenegy.Az az ujj mindig visszanőtt,pontosan egy év kellett hozzá.Jó mércéje az idő folyásának.

Voltak jó emberek.

Voltak rossz emberek.

Voltak halott emberek.

Volt egy nő,aki eltűnt.

Volt egy kisbaba."


A II világháború előtt ,és alatti Hongkongban az Angol kolónia életét követhetjük nyomon, a fényűző partik,és bálok, a gondtalan fürdőzést és kaviározást.

Will az angol fiatalember beleszeret Trudyba az egzotikus szépségű lányba...a háború azonban mindkettejükből mást hoz ki,Will ragaszkodik az elveihez,Trudy csak túlélni akar mindenáron...Közben ugyanezeket az embereket látjuk 10év múlva ,a háború után,van aki más ember lett van a aki rosszabb mint volt,van aki már csak emlék.Ez a kettősség a leginkább izgalmas a könyvben.A háború alatt Trudy, a háború után Claire aki Will mellett van,annak ellenére,hogy férje van,és annak ellenére,hogy érzi Will nem egészen az övé.Miközben kibontakozik Will,és Claire kapcsolata,megismerjük Willt, a háborút,Trudyt az Angol kolónia megannyi alakját,akik mind mind hozzátettek valamit a szörnyű véghez, a háborús bűnök soha el nem évülését,és azt a hihetetlen elszántságot ahogyan az emberek boldogok akarnak lenni.

Mind jobban azt érzem,hogy számomra azok lesznek leginkább kedvenc könyvek,amiknek hangulata van illetve amik megtudják teremteni azt a hangulatot,érzést amitől nem tudunk, szabadulni,ahogy kinyitjuk a könyvet-most is ez történt,amint elkezdtem olvasni ,elvesztem.Én is ott álltam a kikötő korlátjánál a szereplőkkel,izzadtam a Hongkongi párás levegőtől miközben a zöld vizet csodáltam,hallgattam a szavakat amik valakinek megnyugvást,valakinek fájdalmat okoztak.Drukkoltam Clairnek,hogy merjen olyan életet élni amilyet szeretne,gyűlöltem Trudyt amiért ennyire léha volt,és felszínes,és nem értettem Willt,nem értettem a sok önző,sekélyes embert sem akiknek a látszat mindennél fontosabb.

Olyan intenzitással van megírva a könyv,hogy lehetetlen letenni!Az utolsó oldalig lehetetlen kitalálni,ki az akit igazán gyűlöletre méltó,ki az akit szánni kell,és ki az a végre boldog lehet.

Én már meg sem lepődöm,hogy a borító, a cím tökéletesre sikerült.

2 megjegyzés:

Nita írta...

Nagyon örülök, hogy ennyire tetszett neked, mivel nálam is itt várakozik, hogy elolvassam. Ezek szerint jót választottam. :)

Csenga írta...

Anita ,ne sokáig várj vele! :-)Azt hiszem elég régen adtam már egy könyvnek 10 csillagot.