Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Barátok, szerelmek, gimi.

Erről a könyvről nem is igazán tudok mit írni. 

Fiatalos, gimnazista, szerelmetes az ott meghúzódó civódásokkal és bonyodalmakkal,amelyeket annyi idősen eget rengetőnek érezhetünk, érezhettünk mi menthetetlenül szerelembe eső lányok.

……….. kedves, nyári, merengős, emlékezős még, ha nekem nem is volt ilyenben részem,szerelmes könnyed történet.. ami közelít a meséhez. 

Anna a párizsi diáklány, aki amúgy amerikai és St.Clair az amerikai fiú, aki amúgy francia is és Angliában nevelkedett, barátsága, kedves szenvedése, ami aztán csókban kibontakozik.. egyszer csak..- jah, és ez nem spoiler, hiszen úgyis mindenki tudja, hogy egy ilyen könyvnek mi a vége. Annát híres író édesapja (én valamiért mindig Nicholas Sparksra gondoltam az elejtett megjegyzések alapján) egy párizsi tanévre kötelezi, váratlanul elszakítja elvált feleségétől és kisöccsétől. A 16 éves lány hirtelen a francia fővárosban találja magát egy amerikai iskolában, ahol 0 francia tudással építi ki a kapcsolatait, s találja meg őt a szerelem, miközben még egy otthon maradt fiúról -is- álmodozik az óceán másik partján.

Nem történik a könyvben gyilkosság, csak a fiatalok életét befolyásoló elvetemült (:D =szigorú, keresztbe szervező) szülők, féltékenységek, próbálkozások, kihasználások, dolgozatok, iskolai szünetek, félreértések és az ehhez kapcsolható konfliktusok, bár egy esemény már az erőszak mezsgyéjén toporoghatott...

Nekem olyan érzéseim voltak, mint amikor a Szent Johanna gimit, főleg az első öt kötetet olvastam volna, így azoknak ajánlom elsősorban, akik azt a sorozatot szerették.

9/10*