Leiner Laura: Bábel

Elolvastam a Bábel-t, tulajdonképpen -ha eleresztem az asszociációs képességemet akkor- ezt a fiataloknak szóló fesztiválos történetet el is tudom helyezni az aktuális állapotomba: bábeli zűrzavarban élek életem több területén.

"...féltem, hogy goromba lesz, amit nem viselek túl jól, úgyhogy a kivárásos taktikát választottam, bízva abban, hogy majd minden megoldódik magától. (...) Viszont nyughatatlan természet vagyok, és egy idő után nem bírtam tovább a feszültséget."

Vagy mondhatnám forrong a levegő úgy, mint a RHCP-koncerten a visítozó lányok társaságában.

Az új képek pedig ugyanúgy sejtethetik a fesztivál kétnapos esőjét, mutathatják a magányt, amit Zsófi érzett, és a fényt, ami mindenhonnan világíthat, ha megtaláljuk azt a kis rést, ha jó helyen keressük- szóval, ez az életre is igaz. Kapcsolódási pontok mindenhol vannak, látjátok? Legyen szó tiniknek írt könyvről, el tud érni a történet hozzám, mert tudok benne találni olyan momentumokat, mondatokat, amelyek találóak, amelyek rám igazak, vagy éppen az adott helyzetekre.

A BÁBEL Latter Zsófi és 4 barátjának illetve még néhány havernak - és természetesen a punk-nak- a története, akik megérkeznek Pápára egy nemzetközi zenei fesztiválra. Zsófi csakis a Red Hot Chili Peppers koncert miatt megy élete első ilyen többnapos rendezvényére, ahol tervei szerint meghódítja Anthony Kiedis-t az énekest, majd a felesége lesz stb.stb.

Azt nem árulom el, hogyan is tervezi ezt kivitelezni a fiatal lány, de azt elmondom, hogy Napsival, Szaszával, Abdullal és Hipóval (ill. ismerős-és ismeretlen haverokkal és természetesen a punk-kal :D) rengeteg élményben lesz részük még akkor is, ha alig jutnak el koncertekre. Palackokat gyűjtenek, sárban hemperegnek, átveszik a nomád-fesztiválos életformát, rohannak egyik helyről a másikra, közben eltévednek, de sebaj!, szerelmesek lesznek, a fiúk naponta, félnaponta másba, sőt Hipó állandóan az orvosi sátorban köt ki. Ezen kívül ott vannak a konfliktusok, a szerelmi cívódások, hogy 5 napon keresztül keresni kell egy olaszt, és, hogy Zsófi 17 évesen komolyan azt gondolja, hogy Chili Juniort szül majd Anthony-nak. :) Itt, ennél a ténynél itt kicsit kiakadtam és csak remélni tudom, hogy én nem voltam ekkora lökött, hogy ilyenről álmodoztam. Pedig biztosan... talán nem ennyi idősen. (Bár arra emlékszem, hogy a barátnőmmel odavoltunk Hoboért, amikor én 17 és ő 20 volt, és amikor belejtettünk az Orczy-kert koncertjére és odamentünk előre... akkor az akkori feleséget Igó Évát ki akartuk tolni a helyéről.. :D)

Visszatérve a könyvre: hogy ki nevezte el Zsófit Chilinek, hogy Latter Zsófi miért is lett Latter-Kiss Zsófia, és vajon Zsófi végül bejutott-e a VIP szektorba a koncert idejére, az kiderül a könyvből, mint ahogy az is, hogy Napsi és tesója mennyire bolondok, Abdul mennyire hiú, és Szasza ki is egyáltalán. Megkérdezhetném a Hová tűnt Damon Hill? helyett, hogy "Miért is nem veszi fel Atesz?", vagy éppen, hogy miért küldik el Abdul fül-orr-gégészhez, miközben Boldi füle sérült meg?

Egy vidám kamaszsztori, amelyen jókat nevettem, (éjjel felolvastam részleteket a férjemnek, mert imádom Doktor Farouk-ot) és bár én hosszantartóan nem voltam fesztivál-lakó, mert én csak a hierarchia alján, napijegyesként buliztam olykor, mégis teljesen átéreztem a szórakozásukat, jókedvüket. Szerintem a koszt, a sarat, a mocskos mosdókat nem bírtam volna, de ki tudja?

Örülök, hogy elolvastam, s bár Zsófi tényleg 17 év alatti szintet hozta, mégis megbocsátottam neki, mert önzetlen jó barát, akikből kevés van, és akik nagyon fontosak az életben: mindig és mindekor, mert higgyétek el, mindig kiderül kire lehet számítani. Ma vagy holnap, vagy jövő héten. Itt vagy Szegeden vagy éppen más országban. :)