Jack Ketchum: A szomszéd lány

Nem tudok róla fontosat és meghatározót objektívan írni, így bemásolom a fülszöveget:
"Külvárosi környék. Árnyékos, fák szegélyezte utcák, gondosan ápolt pázsit, kényelmes kis otthonok. Kellemes, békés környezet ahhoz, hogy itt nőjön fel az ember. Ez persze nem igaz a tinédzser Megre és mozgássérült húgára, Susanra. Valahol egy zsákutcában, a Chandler család sötét, nedves pincéjében Meg és Susan saját nagynénjük áldozatává válnak, kiszolgáltatva a teljes őrületbe merülő távoli rokon kegyetlen rigolyáinak és dührohamainak. Olyan őrület ez, amely megfertőzi mindhárom fiát is - végül pedig az egész környéket. Egyetlen fiú, a tizenkét éves Dávid ütközik csak meg a történteken, tétován ingadozva a két lány és azok könyörtelen, vad kínzóinak tettei között. Ennek a fiúnak végül egy nagyon felnőtt döntést kell meghoznia... Igaz történet, amely valóságos eseményen alapul. Jack Ketchum nyugtalan, minden határt felülmúló horror-thrillerében az emberi lélek szakadékait mutatja be."

Szubjektívan itt csak ennyit:
Egy nő, Ruth, aki egy idióta beteg személy.
A fiai is "betegek" vagy az előttük álló példa a meghatározó (ki-ki döntse el magának).

A könyv egy minősíthetetlen brutalitás.

Az egy dolog, mi is történt valójában:az borzalom a köbön.
De David, a mesélő emlékszik vissza ezekre a hetekre sok-sok évvel később. Próbálja feldolgozni, próbál felelős lenni?, próbálja felmenti magát. 12 éves volt azon a nyáron.... Úgy olvastam, hogy a lelki szenvedést, az önmagának való magyarázatot, hazugságokat próbáltam megérteni, értelmezni.

A lényeg: egy kislány, a 14-15 éves Meg az áldozat. Áldozat: de még mekkora! ;-((

Jay Asher:Tizenhárom okom volt...

Mostanában ez a második olyan könyv amit olvastam és amely az öngyilkosság miértjét boncolgatja.Az előző könyvben idős emberek,ebben pedig egy tini oltja ki saját életét.

Hannah úgy dönt nem érdemes tovább élnie...de az itt maradtaknak még megüzeni mi is volt az a tizenhárom ok ami miatt megtette.Nekem kicsit úgy tűnt nemcsak a magyarázat hanem a bosszú miatt is folyamodott ehhez a módszerhez,hiszen mindenki értetlenül áll Hannah tette előtt,így viszont megnevezi a személyeket ,okokat...reszkessetek bűnösök!Hannah mindent elmesél hét kazettával amit mindenki megkap akinek neve és története szerepel a kazettán.

Az egyik érintett Clay akihez csatlakozunk a kazetták meghallgatásakor.Valahogy az elején éreztem,hogy Clay nem mint bűnös fog szerepelni...

Hogy még izgalmasabb és fel fokozottabb legyen a hangulat,nemcsak a Hannah "hangját" halljuk,hanem közben Clay érzéseit is,és zajlik Clay élete is.

Hannah alapvetően minden helyzetbe csak belesodródott,és nem igazán tett ellene semmit.Nagyon gyenge,sebezhető lány.Én el nem tudtam volna képzelni,hogy hasonló szituációkban úgy viselkedjem mint Ő.Amit nagyon hiányoltam az a szülők...összesen ha két mondat erejéig megjelennek a könyvben sokat mondtam.Az rendben van,hogy az ember egy új iskolában nehezen szerez barátokat,akadnak nehéz pillanatok,de hogy ezt nem tudja megosztani az égvilágon senkivel???A régi iskolában hagyott barátok?rokon?nagyszülő,Szülő????Ők hol voltak???

A szavak ereje itt ebben a történetben még inkább felnagyítódik.Amit egyszer kimondunk azt nem szívhatjuk vissza.

Hannah nem tudta megvédeni magát,kiállni önmagáért.Tiniknek szülőknek én kötelező olvasmánnyá tenném.

Tetszett, hogy az íróval készült egy mini interjú amit a könyv végén olvashatunk.Ebben pici bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé.

Johanna Adorján:Exkluzív szerelem

1942 augusztusában Magyarországon a szerző apai nagyszülei összeházasodnak,1991 októberében Dániában pedig öngyilkosok lesznek.A könyv róluk szól Pistáról és Veráról.Végigkísérhetjük életüket,a háborút, a menekülést Magyarországról,és a haláluk utolsó napját unokájuk elbeszéléséből.A könyv váltakozva mutatja az utolsó napjukat,és a múltat a családi történéseket eseményeket.

A zsidó nagyszülők életére Johanna haláluk után lett igazán kíváncsi.Felkereste az összes élő rokont,ismerőst,barátot,hogy teljes képet kapjon nagyszülei életéről ,házasságukról,de leginkább azért,hogy hátha lesz egy olyan mozzanat ami megmagyarázza,hogy miért ezt az útat választották.

Ami nagyon tetszett a történetben,hogy olyan képet kapunk Johanna családjáról amilyenek valójában voltak-nincsenek benne tökéletes emberek.Nagyszülei,főleg nagyanyja jellemét olyan jól ábrázolja,hogy teljesen előttem volt a határozott,kissé morózus öreg hölgy aki mindent aprólékosan eltervez.

A közös halálhoz a nagyapa betegsége szolgáltatta az okot.Az egyébként orvos férfi egészsége a koncentrációs táborban eltöltött évek alatt visszafordíthatatlanul károsodott.

Én olvasás közben sem elfogadni,sem megérteni nem tudtam tettüket.Persze borzasztó lehet nézni egy szeretett ember szenvedését,de a történet nem tér ki rá,hogy a nagypapa menyire szenvedett ,mennyire keserítette meg életét a betegsége.A család tudott a szándékokról,sokszor hangoztatták,sőt segítséget is kértek hozzá- egy ismerős orvostól aki azonban próbálta őket lebeszélni.Mikor látta,hogy az elhatározásukon nem változtatnak egy könyvet ajánlott nekik, a Final exit-egy érdekes,sőt meghökkentő kötet.Tárgyilagos segédkönyv az öngyilkosság legjobb módjairól.

Én úgy éreztem olvasás közben,hogy nem csak a betegség miatt döntöttek az öngyilkosság mellett.Inkább mintha elfáradtak volna mintha nem tudták volna kipihenni ,elfelejteni azt,hogy el kellett hagyniuk a hazájukat.Menekültek csak azért mert zsidók voltak,még a férj koncentrációs táborban volt felesége egyedül maradt,semmit sem tudva férjéről.

Csupasz és sokkoló az utolsó nap leírása,még így is,hogy megvan szakítva Johanna emlékezéseivel.Azon töprengtem nekem lenne erőm ehhez,ha férjem úgy kívánná?Meg tudnám tenni?És tudnék nélküle élni?

Jay Asher: Tizenhárom okom volt...

Ezt a könyvet már messze megelőzte a híre itt Magyarországon is. Hónapokkal a megjelenése előtt röpködtek a kérdések: mikor jelenik már meg? Mikor lesz kapható? Sőt voltak akik már kalózfordításban gondolkodtak és azt próbálták elérni a neten. Magam is kitartóan várakoztam, mondván most már megvárom a magyar megjelenést, és nem kezdek neki az angol beszerzésének. Nos, október elején el is érkezett a nagy nap és kikerült a boltok polcaira és meg azon nyomban el is olvastam.

Kicsit aggódva kezdtem neki, mert a nagyon várt könyvekben könnyen lehet csalódni, így aztán inkább nem is turbóztam magam. Kár volt aggódnom, már az első oldal megkezdése után részese voltam a történetnek.

Az alapsztori a következő: egy középiskolás lány – Hannah - látszólag egyik napról a másikra úgy dönt, hogy véget vet az életének. Pár héttel később Hannah egyik iskolatársa (és titkos imádója) Clay egyszercsak csomagot kap. Az izgatott bontogatás után hamar hideg zuhany éri. Halott „majdnem” szerelme hangjával „töltött” kazetták várják, hogy lejátssza őket. Ezeken a kazettákon lépésről lépésre mutatja be, hogy mik is vezettek ahhoz, hogy végezzen magával. Egy lavina indult el, amit képtelen volt megállítani és 13 esemény kellett ahhoz, hogy meghozza a végső döntést. A 13 esemény minden egyes okozója megkapja a felvételeket egymás után szép sorjában. Clay is valaki mástól kapta meg, de még nem tudja ki lehetett előtte és ki az aki őt követi (ha követi egyáltalán). Sokkolja mégis vonzza a gondolat, hogy meghallgassa a felvételeket, mert tudni akarja, mi volt az amiben segíthetett volna és mi az ő általa okozott indok. Két narrátor is mesél nekünk, az egyik Hannah a kazettákról, a könyvben dőlt betűvel szól hozzánk, és Clay akinek gondolatait és a lányról felmerülő emlékeit követhetjük nyomon.

Szomorú történet és helyenként elborzasztó is. Hannah annyi mindenen mert keresztül, annyi állítólagos jóakarója, barátja árulta el, hogy már szinte számolni sem bírtam. A 9-dik történetet gyakorlatilag végigbőgtem, de a többi sem volt piskóta. Folyamatosan váltogatták bennem egymást a harag és a fájdalom. Egyik ismerősöm sem lett öngyilkos (hál’ Istennek), de sokan azt mondják gyávaság az öngyilkosság, mert képtelenek szembenézni az élettel és azokkal akiket itt hagynak maguk mögött. Én nem tudom elítélni a lányt. Szerintem mire eljut idáig az ember, addigra úgy érzi, hogy senki nincs vele senki sem fogja hiányolni. Nem tudhatom egész pontosan mi játszódik ilyenkor az ember fejében, de biztos vagyok abban, hogy ilyenkor már nem gondolják úgy, hogy hasznosak lennének másoknak vagy maguknak vagy hogy bárki segíteni tudna.

Való igaz, hogy Clayt még jobban sajnáltam, mert ő az, aki itt maradt és kérdezi: miért? és mi lett volna ha…? A könyv hátsó részében néhány kérdésre felel az író, többek között arra is, hogy valós eseményeken alapszik-e a történet, mire azt válaszolta, hogy egy ismerőse valóban megpróbálta megölni magát, akivel aztán elbeszélgetett, tudni akarta mi vezette a döntésére. Amit hiányoltam a végéről azonban az a lista, amit többször is említenek a könyvben: mi az 5 jele annak, hogy valaki öngyilkosságot tervez…Kettőt említenek benne, de a másik hármat nem úgyhogy rá kellett keresnem, íme (forrás: http://www.hotdog.hu/blog/blog_post.hot?p_id=284172&b_id=15481) :

1. A fiatal értékes tárgyait, ruháit elajándékozza, kidobja. A következő hetek teendőiről, terveiről nem beszél.
2. Változások a viselkedésben és a külső megjelenésben: Az étvágy és az alvásritmus megváltozása. Ez túlzott evés vagy alvás, de étvágytalanság és álmatlanság formájában egyaránt jelentkezhet. A serdülő lefogyhat, vagy elhízhat, megjelenése nem érdekli, nem érez hozzá elég erőt és kedvet, hogy tisztálkodjon, adjon magára.
3. A személyiség, a viselkedés és a társas kapcsolatok hirtelen megváltozása: A környezet legtöbbször érzékeli, hogy a fiatal visszahúzódóvá, barátságtalanná vált, kötelességeit, barátait elhanyagolja, nem jár be az iskolába, de nem gondol rá, hogy a látszólagos nemtörődömség mögött súlyos kétségbeesés lehet. 
4. Halállal kapcsolatos fantáziák: Nemcsak szóban, de iskolai fogalmazásokban, a kamasz verseiben vagy rajzaiban is megjelenhetnek. 
5. Öngyilkossági tervek: Fokozott érdeklődés a fegyverek, altatók, mérgek iránt. Nyíltan vagy burkoltan az iránt érdeklődik, milyen gyorsan vagy fájdalommentesen hatnak.

És bár szomorú maga a történet egy valamit mégis meg kell jegyeznem itt a végén: szerintem az összes borító közül a magyar a legszebb. Nagyon tetszik ez a buborék ötlet.

Itt vannak a többiek, nincs két egyforma borító (balról jobbra: amerikai, brit, cseh, japán, koreai, lengyel, német1, német2, portugál, spanyol, svéd, olasz, brazil):

Két dolgot nem értek:

Az egyik, hogy miért mosolyog a lány a cseh és a japán borítón, a másik pedig az, hogy a németek miért adták ezt a címet a könyvnek: "Halott lányok nem hazudnak" Kiver a víz ettől a címtől.

És végezetül egy részlet a könyvből. Az első pár oldal erejéig (elnézést, hogy elcsúszott a Tegnap felirat de a Scribd átszerkesztette :(


Tizenhárom okom volt

Brunonia Barry: A csipkeolvasó

Wáo! Ez egy nagyon erős könyv. A történetét tekintve sem piskóta, de még jobban átjön a hangulata, a zaklatottsága, az álomszerűsége, a varázsa.

Elég, ha csak annyit mondok, hogy Salem, boszorkányok, csipke, ikrek, vörös hajak, jövőbe látás, hallucinációk, misztika és a legtöbb nő szerintem ugrik rá. Nem is véletlenül, mert ezekből az összetevőkből eleve valami egészen hangulatos jön ki, és Brunonia Barry tényleg valami nagyon-nagyon hatásosat hozott ki belőlük.

Sokan írták előttem, hogy nem erre számítottak, amit értek is. Ha a fenti összetevőket nézzük, akkor ugyanis az embernek egy XVII-XVIII. századi, vagy még korábbi történet jut eszébe, ez viszont a közelmúltban játszódik. Ugyanabban a Salemben, amiről Arthur Miller is írt, és amely város a boszorkánypereiről vált híressé. Ebben a Salemben azonban már legfőképp a turistákat szolgálják ki a boszorkányűzés jeleneteivel, bár létezik egy kis közösség ill. egy család, a Whitney-k, melynek asszonyai a mai napig magukon hordják a boszorkányok pecsétjét, képesek a csipkéből a jövőt meglátni és mások gondolataiban olvasni. Towner/Sophya Whitney, a történet főszereplője ennek a családnak a tagja. A nő egész életét meghatározza különös képességekkel bíró családja, valamint az egyik családtag, Cal Boynton tevékenysége, aki kicsi, de annál radikálisabb vallási közösséget vezet egy Salem melletti szigeten, akik próbálják Salem maradék "boszorkányait" tönkretenni, mert az ördögöt látják bennük. Részben a család kettészakadásából adódik Towner saját kofliktusa is, a lány saját belső harcait is jelképezi a családnak ez a megosztottsága.

Towner ikerhúga halála után menekült el a városból, 15 évvel az aktuális történések előtt. Most csak azért tér vissza, mert idős nagynénje eltűnik. A helyszínre visszatérve felidéződik benne a múlt, húga halálának tragikus eseményei. A jelenben felbukkanó régi ismerősök, szerelmek, valamint egy Cal Boynton és közössége által megváltott, korábban boszorkánynak kikiáltott lány eltűnésének esete pedig arra késztetik, hogy újra felidézve húga halálának körülményeit szembenézzen magával. Ez már eleve eléggé szövevényesen és izgalmasan hangzik, és az a körülmény még tetézi, hogy testvére halála után Towner pszichiátriai intézetbe került egy időre, mert az őrület jelei mutatkoztak rajta, amelyeket a mai napig időnként gyógyszer segítségével tart kordában.

Hát kell ennél több egy izgalmas és misztikus regényhez? És mindezt az írónő kellően érdekesen, múltat, jelent, hallucinációt, lázálmot, csipke-látomást egybemosva tálal nekünk. Ugyanakkor nem érthetetlenül, szépen össze lehet illeszteni a történet puzzle-jének darabkáit.

A sztori kb. kétharmadáig szépen rakosgatja elénk a szálakat, darabkákat, döntsük el magunk, hogy mit vélünk valóságosnak és mit nem ezekből - Towner ugyanis már az első oldalon megmondja nekünk, hogy ne higgyük el egy szavát sem :)

Az utolsó egyharmad, és főképp az utolsó 50 oldal, amikor is mintegy csipkeolvasóként a történet csipkéjének hálója mögé nézve kitisztul előttünk a kép, valami frenetikusan hatásosan van megírva. Azt gondolom, hogy egy ilyen krimiszerű, titkokkal teli történetnek mindenképpen kell lennie egy ilyen csúcspontjának, mégpedig pontosan ilyen nagyszerűen megírva, ahogyan Mrs. Barry tette. Összemosva egy lázas menekülés jeleneteit, szimbólumait, mint Hold, tűz, víz stb. a múlt és a valóság felvillanó képeivel. Már-már katartikus élményt nyújtott volna a finálé, de számomra volt benne egy-két eléggé sablonos jelenet, de ettől a feeling még megvan, most is ott vagyok benne. A szigeten, a tengerben, a Holdban, a csipkében .

Sajnos a fő titokra már elég korán rájöttem (kell nekem annyit gondolkodni :P), ami kicsit rontott az élményen, ezért és a sablonokért vontam le fél pontot.

Fontos Viktória: A Nyár Szelleme

Kicsit félve nyúltam ehhez a könyvhöz. Mostanában valahogy sorozatban kifogtam a kiadó (számomra) gyengébb könyveit. Végül is, a többihez képest egész kellemesen csalódtam.

Kathleen viszonylag fiatal korában Párizsba kerül nagynénjéhez, és ott (természetesen) szülei tudta nélkül bevonják a társasági életbe, pénzért szórakoztat férfiakat. Na nem kell annyira rosszra gondolni, bár nekem először egyből AZ jutott eszembe. Azért így sem az erkölcs megtestesült példaképe.

A lánynak valószínűleg anyjával és testvérével való rossz viszonyából adódóan rettentő természete van. Nyilván a párizsi létforma sem teszi alázatossá... Gőgös, rosszindulatú, kényes, beképzelt, és még sorolhatnám.

Hosszú évek után visszatér családjához Georgiába. Rövidre tervezi maradását, hiszen minél hamarabb szeretne visszakerülni a fényűzés városába. Az élet viszont közbeszól.

A család birtokának szomszédságában vendégeskedik egy házaspár. Annak férfitagját szemeli ki magának következő "áldozatként", aki - hogy ne legyen túl egyszerű a helyzet - családos. Kathleen semmiféle behálózási csapdától, fondorlattól nem riad vissza, így elég rendesen összegabalyodnak az érzelmi szálak. Kapcsolatukba közbeszól a háború, Észak és Dél viadala, és ne feledkezzünk meg a feleségről, gyermekekről is.

A történelmi háttér viszonylagos ábrázolása nekem nagyon tetszett, többet is olvastam volna róla, de persze itt most nem ez volt a lényeg.

Bár a végét happy end-nek szánta az írónő, nekem szörnyű volt a boldogság árát figyelembe véve. Soha nem szeretnék ilyen áron szerelmi összefonódást! Számomra eléggé nyomasztó volt a rettentő sok különleges rosszindulat a könyvben, de hát persze ez nyilván így volt érdekes, kerek történet.

Azt semmiképpen sem szeretem, ha a számba rágják a történetet. Szeretem, ha a szerző hagy annyi szabadságot, hogy a képzeletem elkezdjen dolgozni. Ebben a regényben elég sok volt az ismétlés, magyarázás. Volt olyan mondat, ami lehet, hogy nem pont ugyanabban a formában, de rengetegszer megismétlődött. Ez picit zavart. Én körülbelül a harmadára csökkentettem volna a könyv mennyiségét...

Mindenesetre próbálkozni fogok még az írónő munkáival!

Amin Maalouf: Levantei kikötők

1976. Párizs.

Egy júniusi napon egy fiatalember utazik a párizsi metrón, amikor is megakad a szeme egy ismerős arcon. Nem ismeri őt, de ez az arc már korábban visszaköszönt egy gyermekkori történelemkönyvből. Akkor is feltűnt neki, akkor is érdekelte, ki lehet ez az ember.

Többet szeretne róla megtudni, a kép hátterét, eredetét szeretné mindenáron megismerni. Nyomába szegődik, végül túllendül bátortalanságán és megszólítja.

Pár napot együtt töltenek, mialatt a fiatalember figyel, jegyzetel, issza magába Oszján történetét. Merthogy róla van szó, ő a főszereplője a történetnek. Oszján rendkívül értelmes, ambíciózus arab fiatalember, aki apja akaratának ellenére nem ellenállónak, hanem orvosnak készül. Szinte már az volt az érzésem, hogy mindegy milyen ellenálló, csak ellenálló legyen. Ő ez ellen kézzel-lábbal hadakozik, de a sorsát nem kerülheti el.

Bár véletlenül, de beszervezik a francia ellenállás csapatába. Baku álnéven teljesíti a megbízásokat, nem is rosszul, hiszen hőssé kiáltják ki! "Munkája" során megismerkedik Clarával, aki érdekességképpen zsidó származású.

Szerelmük mindent elsöprő! A házassággal, sőt a gyermekvállalással sem várnak sokáig.

"Soha nem csókoltam meg úgy Clarát, de még csak a kezét se fogtam meg úgy, hogy azt éreztem volna: ilyen már volt, ezen már túl vagyunk. Sosem éreztem, hogy túl volnánk a szerelmen. Igenis ép és hiánytalan maradhat a szeretet, a szerelem. Hónapokon, éveken át. Nem olyan hosszú az élet, hogy beleunna az ember."

Sajnos rövid időn belül a háború kíméletlenül szétválasztja őket, Oszján azt sem tudja, egészségben, biztonságban megszületett-e gyermeke. A tudattalanságba, távolságba lassan beleőrül, emiatt hosszú évekig elmegyógyintézetbe kényszerítik, ahol gyógyszerekkel tompítják érzékeit, így még amikor segíthetne is magán, képtelen azt megtenni.

A hosszú eltöltött évek után remény csillan fel. Lánya, Nadia látogatja meg titokban. A látogatásnak egyetlen, de nagyon is sorsfordító következménye, hogy Oszján erőt vesz magán, a gyógyszereket nem szedi be többé, így készül a szabadulásra.

Szép és mindenképpen érdekes történet a zsidó-arab ellentétről, kultúráról, illetve barátságról, mert ugye itt sem minden fekete vagy fehér.

A hírekben mindig csak az ellentétekről, a háborúról, egymás irtásáról van szó, de közben hétköznapi emberek élete folyik/folyna a megszokott mederben. Szerelmek szövődnek, barátságok köttetnek, és ez nem szólhat a faji-, nemzeti hovatartozásról. De mi van akkor, ha mégis szó szerint mindent ez határoz meg? Vajon túléli szerelmük a szinte egész élethossznyi szenvedést?

Czipper Ágota: 144 ártatlan nap

A főszereplő egy fiatal idegenvezető lány, aki többek között Görögországba kalauzol turistákat. Egy gondtalanul töltött napon bekopogtat hozzá a görög hatóság, és minden indok nélkül letartóztatják.

Hónapokig magyarázat, tájékoztatás nélkül marad. Annyit sikerül megtudnia, hogy valószínűleg apja üzleti partnerével történt szerződésbeli félreértés miatt verték rá a balhét.

A történet lényege igazából abban áll, miként éli meg a lány az igazságtalanul történő meghurcolás napjait?

Régóta írással szeretett volna foglalkozni, így adódik az alkalom, hogy megfigyelje a bentlakók életét, barátságokat kössön, tanulmányozzon.

Sok személyes kérdésem volt a történettel kapcsolatban. Először is, egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen a XX. században megtörténhet. Ez persze nyilván nem jelenti azt, hogy nem történhetett meg. Több szereplő, akikre egy pillanatra fényt vetített a szerző, azonnal vissza is vonultak az árnyékba, eltűntek. Pedig kíváncsi lettem volna rájuk a későbbiekben. Kissé idillikusnak tűnt számomra a bent töltött napok légköre, pedig próbálja ecsetelni a borzalmakat. Valahogy nem sikerült egyáltalán belehelyezkednem a történetbe.

Mindig nehezebben mondok véleményt, amikor személyes történetet vet papírra valaki, hiszen számára ez nyilván szinte létkérdés, a legbensőbb titkait, élményeit, borzalmait osztja meg velünk. De muszáj, ha már egyszer belevágtam.

Kissé vontatott volt számomra a történet, urambocsá' erőltetett. Nagyon sok felesleges mondatot, kifejezést találtam benne. Egy picivel több humort is elviseltem volna. Ettől függetlenül érződik az írás szeretete, magát az írónőt is kedveltem mindvégig. Hiszen ez vele történt meg, saját élmény!

A borító nagyon tetszik!

Chitra Banerjee Divakaruni: A fűszermesternő

"A regény hősnője Tilo, aki messzi földön látja meg a napvilágot, majd   számtalan bonyodalom után a Fűszerek Szigetére érkezik. E különös helyen megismeri a fűszerek titkos erejét, s általuk varázserőre, misztikus képességekre tesz szert az emberek felett. Hatalmát azonban csak a Mesternőkre vonatkozó szigorú szabályok szerint gyakorolhatja. Ifjúi lélekkel, egy öregasszony testébe költözve kezdi meg munkáját Oaklandben, egy fűszerboltban. Miközben a boltba betérők sorsát megismerve próbál segíteni, maga is válaszút elé kerül. Megtörténik vele az, ami az ő helyzetében szigorúan tilos: szerelmes lesz egy amerikai férfiba. Ettől a pillanattól nincs menekvés, döntenie kell sorsáról."

Úgy gondoltam körbeszimatolok egy kicsit a többi könyvesblogger oldalán, ugyanis engem annyira elvarázsolt a regény, hogy együltő helyemben kiolvastam a felét és kíváncsi voltam, hogy volt-e valaki hasonló cipőben. :) De sajnos, különböző véleményekre bukkantam és senki nem volt azonos véleménnyel velem. Pedig a könyv maga a fűszer, az illata, a zamata, a hangulata, mind-mind varázslatos. Másokkal ellentétben én nem éreztem, hogy unatkoztam volna a regény olvasása közben, sőt igenis élveztem ahogy az egyes fűszerek funkcióját bemutatta az írónő. Ugyanis a fűszerek mágiával, varázslattal vannak telítve, melyet ha helyesen alkalmaznak megváltoztatják az ember életét. Mindjárt kedvem támadt egy kis Indiához. :)

Egyetlenegy aprócska gondom volt, hogy a helyszínt nem igazán ismerhetjük meg a történetben. Ennek oka, hogy Tilo nem mozdulhat ki boltjából, mert akkor irgum-burgum lesz, de mégis valahol hiányoltam azt, hogy a szerző bemutassa, hol is van pontosan ez a boltocska (azon kívül, hogy Amerikában). :) De persze ez az észrevételem a történet szempontjából igazán lényegtelen, csak imádom fikázni a könyveket. Hehehe (gonosz vigyor). :D

Tilo, a főhősünk viszont igazi lázadó, néha éreztem inkább tinédzsernek, mint öregasszonynak, melynek oka hogy folyamatosan lázadozik a szabályok ellen. De azt hiszem ezzel nem ő lett volna az egyetlen, hiszen az ember néha imádja megszegni, felrúgni azokat a fránya tilalmakat. Mindemellett szerethető karakter, aki igyekszik mindenkin segíteni, még ha elsőre nem is úgy sikerülnek a dolgok, mint ahogy az elvárható lenne. :)
Ha szeretnél elmerülni egy olyan regényben, melyben egyszerre valósul meg a mágia, a szerelem, a vágy és az álom, akkor a Fűszermesternő a te könyved. ;)

U.I.: A könyvből film is készült, melyet itt tekinthettek meg.

Maurica E. Wagner:vagyok-e valaki?

„Mindenkinek szüksége van arra, hogy „valakinek” tarthassa magát. Senki sem képes teljes életet élni, ha úgy érzi: ő csak egy haszontalan senki”
Ennek az önértékelési könyvnek, melyet nagy érdeklődéssel vettem kezembe, három fontos fejezete van.
Első fejezetben: Énkép felépülését, énkép fejlesztését, lényeges elemeit ismertem meg. Gyakorlatokról olvashattam, hogyan nézzünk önmagunkba, valamint képességekről, melyeket mindenképpen ki kell alakítani.
Második fejezetben: énkép születését, fejlődését, nemi szerepek kialakulását mutatta be az író. Ennek a résznek számomra lényeges eleme még a családi kapcsolatok jó és rossz oldalának bemutatása és segítségül tanácsokkal lát el bennünket a szerző.
Harmadik fejezetben: ismerhettem meg módszereket, melyeket belső biztonságérzetünk kialakítása miatt használunk, valamint iránymutatást kapunk rossz hajlamaink leküzdésére. Ezen a harmadik fejezeten nagyon nehezen jutottam túl, mivel itt töményen ömlött felém a hit és Istenre támaszkodás. A hitem miatt a legrosszabb helyről jövök, ugyanis hiszek, de még nem tudom miben. Mivel tiszteletben tartom azokat, akiknek fontos Isten és a hit, erről a részről inkább nem írom le a bennem megfogalmazott szavakat.
Összességében nagyon jól felépített könyv, érdekes példákkal.
7/10