Doris Lessing: A fű dalol

Szeee véleménye

Szándékosan raktam be ezt, és nem a már jól ismert könyvborítót ide. Egyrészt mert ezt az ősrégi kiadású példányt olvastam, másrészt mert ebből azért kiderül, hogy ez a mű nem mostanában írodott (egészen pontosan 1950-ben adták ki először), viszont mostanáig - a Nobel-díjig - kb. a kutya sem hallott sem az írónőről, sem a könyvről...

A történet egy gyilkosság felfedezésével kezdődik, a fekete szolga megölte - és ezt a tényt nem is tagadja - fehér úrnőjét. Mindezt a 40-es években, Dél-Afrikában. Nincs tehát nyomozás, az ok is látszólag nyilvánvaló: haszonszerzés... Ez azonban nem igaz és az írónő Ádámtól Évától, azaz a meggyilkolt nő gyermekkorától elkezdi mesélni a nő életét, hogy megértsük, mi vezetett el a történtekhez... Betekintést kapunk a kor zimbabwei társadalmába, képet kapunk a fehérek és feketék között húzódó éles határvonalról, amit egészen egyszerűen képtelenség átlépni, mert aki átlépi, az gyűlölet, kiközösítés tárgya lesz. Ugyenez vonatkozik az olyan társadalmi elvárásokra, mint a családalapítás, férjhezmenés - melyek Maryt is megtalálják és beleugrik egy ismeretlennel való házasságba, csak mert olyan akar lenni, mint a többiek. Feladja korábbi kényelmes és boldog életét, teljesíti feladatát, asszony lesz, ugyanakkor rendkívül szenved a kialakuló körülmények miatt: naphosszat egyedül a forróságtól lángoló farmon, egy olyan ember társaként, aki egy mulya, semmihez sem értő csődtömeg. Szegénységben, kiszolgáltatottan. Mary férjén kívül egyedül a szolgáin képes levezetni a benne felgyülemlő keserűséget, feszültséget. Pszichéje a hosszú évek alatt egyre romlik, idővel teljesen beszűkül és egyenes út vezet a tragikus végkifejletig.

Ami nagyon tetszett a könyvben, az a sallangmentes, kristálytiszta - egyedül a célt szolgáló történetszövés, mondatok. A cél pedig, hogy megértsük, mi vezetett a gyilkosság bekövetkeztéig, hogyan jutott el Mary és Moses addig a bizonyos pontig. Nem volt benne egyetlen felesleges, öncélú szóvirág vagy tájleírás sem, ami nem közvetlenül a történtek megértését célozta volna. Még a tücskök idegesítő ciripelésének leírása is azt szolgálta, hogy jobban ráhangolódjunk a főhősnő idegállapotára.

A másik, ami nagyon tetszett, hogy a történetbe ágyazva elég jó képet kapunk az akkori és ottani társadalomról, az esetleges visszásságokról. Gondolok itt például Mary és Dick szomszédjára, Charlie Slatterre, aki saját maga gazdálkodott, de fiait egyetemre járatta, művelt emberekké nevelte, ugyannakkor megvetette őket. És persze megjelenik a zárt közösségek örökké jellemző motívuma, a "ha nem asszimilálódsz, kiközösítünk", ahogyan ez Mary és Dick Turnerrel is történt, akik nem voltak hajlandóak részt venni a fehér gazdálkodók társadalmi életében, ezért pletykálkodni, gúnyolódni kezdtek rajtuk, sőt megvetették őket.

De a legeslegjobban Mary pszichés állapota romlásának bemutatása tetszett. Néha annyira valóságos volt az ábrázolás, hogy én is teljesen feszült lettem - és az ilyet imádom...

Mindent összevetve - attól függetlenül, hogy szinte tök egyenes, minden csavar nélküli sztorival álluk szemben, nagyon tetszett, nem tudok 10/10-nél rosszabb értékelést adni neki...;-)

Szeee 

Bejegyzés készült: 2008. június 10.

Csenga véleménye

Tyűűűűűűű!!! Leesett állal olvastam végig a könyvet, bár rögtön a végéről indít vagyis magával a gyilkossággal,és visszafelé göngyölődik a történet. De még igy is,hogy tudjuk mi lesz a vége, körömrágva izguljuk végig az oldalakat.

Mary bár angol volt Dél-Afrikában nőtt fel,a családját nem igazán szerette,apja alkoholista volt anyja pedig mártírként tűrte. Mary hamar a saját lábára állt és önálló életet élt,mondhatni boldog volt egyedül-egy véletlen meghallott mondat,barátoknak hitt árulók törték össze az idilli világot és benne Maryt. A társadalmi elvárások olyasmibe hajszolták bele,amit önszántából talán sosem tett volna meg. Férjhez ment...a városból elköltözött újra oda ahonnan gyermekkorából elmenekült. A sivár pusztaságba ,ahol csak a föld van és szolgák.

Próbált beilleszkedni,illetve egyszerűen megérteni az itteni egyszerű életet,de nem tudott alkalmazkodni,sem az emberekhez,sem a környezetéhez. Bosszús lett,életunt,és haragos.Mindketten mást vártak a másiktól ,de ezt sosem árulták el egymásnak. Egy alaklommal abban a hitben,hogy visszatérhet régi életébe megszökött a férjétől, de épphogy megizlelte a szabadságot azonnal rájött csapdába esett ahonnan nincs kiút-visszament férjéhez.

Mary minden dühét, csalódottságát a néger szolgákon vezette le,gyűlölte őket-maga sem tudta miért.A férje miután beteg lett, Mary kénytelen-kelletlen vette át a gazdálkodást földeken,hajszolta az embereket és magát.Egy napon olyan dolgot tett amivel aláírta a halálos ítéletét.....

Társadalmi elvárások,rabszolgatartás,a fekete emberek semmibe vétele, és új érzések amikkel Mary nem tud mit kezdeni,mindenről olvashatunk ebben a lebilincselően izgalmas könyvben.

Sosem éreztem még igy egy könyv elolvasása után-úgy érzem mintha lennének olyan oldalak amik megvannak irva, de még sem lehet elolvasni őket!!! Szinte biztos vagyok benne, hogy Mary és Moses a szolga között olyasmi történt ami teljesen megzavarta Maryt - szerelmesek lettek, függtek egymástól - de abban a társadalmi helyzetben ezt lehetetlenség lett volna felvállalni.

Nagyon kiváncsi vagyok,hogy más aki olvasta a történetet hasonlóan gondolja-e????

Bejegyzés készült: 2008. december 03.