2008. december 5., péntek

Mireille Calmel: A farkasok bálja (Az elátkozott szoba)

Magamtól sosem kezdtem volna neki e könyv olvasásának, de Lulin oldalán nagyon jó értékelést olvastam. Hab volt még a tortán, hogy a könyvtárban pár napra rá, az ajánló polcra volt kitéve.

A hab sajnos hamar leolvadt a tortáról - úgy a 100. oldal tájékán - de a süti ennek ellenére omlós és könnyen fogyasztható maradt. (Nemsokára itt a Karácsony, talán ezért hasonlítgatok sütikhez)

Az írónő rögtön az elején megnyeri a női olvasókat ezzel az ajánlással:
"Ezt a könyvet azoknak a nőknek ajánlom, akiket bárhol, bármikor a világon megvertek, megerőszakoltak és megaláztak. Azoknak ajánlom, akiknek teher a másságuk és ezért az életük is. Azoknak, akik igazságról, szerelemről álmodnak. Végül azoknak, akik azért küzdenek, hogy soha ne haljon meg a remény."

A történet hamar a közepébe vág, én pedig pont ezt szeretem. (Hangsúlyozom, most könyvekről beszélünk :P) Nincs félre duma, sem több száz évvel ezelőtti töri bemutató, a cselekmény egyből elkezdődik.

Isabeau gyönyörű és boldog lány, aki közelgő esküvőjére készül. Az 1500-as éveket írjuk, amikor még törvény adta joga volt egy hűbérúrnak a mennyasszony első éjszakájához Isabeau nem engedelmeskedik, ezért pedig ő és szerettei drágán megfizetnek. A lány túléli a uraság, Francois de Chazeron által végrehajtott válogatott kínzásokat, majd a fagyot is, ahová kitették, hogy az éhes farkasok tépjék szét. A farkasok azonban nem bántják őt, mert Isabeaunak és női családtagjainak van egy titka, amely a most kialakult határtalan gyűlölettel és bosszúvággyal karonfogva életben tartják a lányt és megerősítik a bosszúra. Sok év telik el, alaposan felkészül majd beavatott és beavatatlan segítőivel megindul a bosszúhadjárat. Chazeron alkimista törekvései és a hír, hogy eladta lelkét az ördögnek épp kapóra jön…

Az alaptörténet nagyon jó (igaz kicsit már kopottas és elnyűtt) de mégis hiányzik belőle valami. Illetve több valami. Az írónőnek nem kifejezetten elbűvölő a stílusa, a karaktereket nem dolgozta ki teljesen, sok szereplő szemén keresztül kívánja elmesélni a történetet, ezért mindegyikük egy kicsit befejezetlen maradt, a kinézetükről is kevés információt kapunk, teljesen az olvasó fantáziájára bízza őket. Az egésznek a légkörét úgy tudnám szemléltetni, ha fogjuk Francois de Chazeron alkimista kemencéjét és az olvasztó tégelybe az alábbi anyagokat tesszük:

- Egy jó adag Romana füzet (bármely része megteszi, ne legyünk válogatósak, ha nincs ilyen a könyvespolcon vagy az újságtartóban elfekvőben, akkor helyettesíthetjük egy kisebb adag Nora Roberts-szel)
- Pár oldal Ken Follett - a Katedrális című regényéből (különös tekintettel legyünk a szexuális aberrációs részekre)
- Egy leheletnyi Szepes Mária - Vörös oroszlánja
- Majd szórjuk meg Victor Hugo - A Párizsi Notre Dame gnómjaival, szegényeivel és cigány asszonyával.

Mindezek ellenére (vagy pont ezért) könnyen fogyasztható kis olvasmány. Nem ígér nagy izgalmakat, sem örök emlékezetet, de pár órás kikapcsolódásnak mindenképp megteszi.

Van folytatása is, de én egyelőre nem érzem égető szükségét, hogy tovább kísérjem Isabeau történetét.




Borostyán, 2008. december 05.


2 megjegyzés:

Klematisz írta...

Remek könyvismertetés, fanyar humorral, finom belelátásokkal...

Borostyán írta...

Köszönöm Klematisz! :D