Sebestyén Balázs: Szigorúan bizalmas

Véletlenül került a kezembe ez a könyv (ajándékba vettem valakinek és unatkoztam a metrón...:-))). És nem volt rossz, se hülyeség, amit benne olvastam, úgyhogy végigolvastam. (Pfujj.....) Nem akartam írni róla, mert ez nem irodalom, de a Könyvmolyok közkívánatára (:-)) mégis megteszem.

Nem is tudom minek nevezzem ezt a könyvecskét, ez nem regény, nem történet, hanem Sebestyén Balázs médiaszemélyiség felismerései, gondolatai a világról, életről, arról, hogy hogyan kellene élni. Leírja, hogy hogyan került a médiába, milyen tapasztalatokat szerzett a különböző műsoraiban az emberekről. Sok mindent tanult ugyanis, és ezeket szeretné megosztani velünk. De nem csak ez található meg benne, hanem Balázs alapgondolatait képviselő emberekékkel való beszélgetések, riportok. Pl. Ernyei Bélával beszélget, aki valamilyen szinten hedoista, próbálja az életet, a jelent minél jobban megélni. Aztán meginterjúvolja Nagy Bandó Andrást, aki egy betegség kapcsán tanulta meg jobban tisztelni az életet, vele az alkotás szépségéről is eszmét cserélnek. Beszélget még egy kutyákkal foglalkozó férfival, egy dietetikussal, ill. egy pránanadi mesterrel. Illetve dr. Domján László agykontroll oktatóval, aminek külön örültem.

Mindegyikükkel intelligens párbeszédet folytat fontos és nagy dolgokról. Mondjuk összefüggést, kapcsot nemigen találtam közöttük, de annyi baj legyen... Voltak számomra is szájtátós, komoly dolgok, amiket elmesélt, pl. hogy hogyan látta pránanadi mesterét, amit az energiát anyaggá sűríti. Ez már nagyjából körvonalazza Balázs világnézetét, aminek egyes momentumait ki is fejtette a könyvben, pl. hogy miért vagyunk itt a földön, mi a halál. Mondjuk elég kategórikusan jelentette ki ezeket, amit túlzásnak tartok, mert nincs ember a földön, aki biztosan megmondhatná ezeket, meg azért létezik jónéhány világnézet, vallás, akik nem feltétlenül úgy gondolják, ahogyan Balázsunk... Úgyhogy ez nem igazán tetszett benne, meg az sem, hogy mi a francért kell a Gastroyal céget így reklámozni ebben a könyvben. A legutolsó része a könyvnek ugyanis a filozofikus gondolatok után belevág egy teljesen más témába, a dietetikába, ill. a Gastroyal ételszállító cég dicsőítésébe.... Értem én, hogy reklámozni kell a szponzort, de ez egy kicsit hülyén jött ki, na mindegy...

Összességében örülök neki, hogy úgy tűnik ez a Balázs fiú szokott gondolkodni, nem is akármikről és nagyon emberi, nem olyan, mint sok exhibicionista médiaszemélyiség, aki bármit megtenne, csak hogy reflektorfénybe kerüljön.

A gondolatfűzést azért még tanulnia kell a fiatalúrnak, mert nem volt tökéletes, de hát Istenem, nem író...;-)

Egyébként biztos vagyok benne, hogy ezzel a könyvvel tényleg tudna sok mindenkinek segíteni az írója, ahogyan azt ki is fejtette, hogy ez a célja vele. Csak attól tartok, hogy akinek erre szüksége lenne az nem biztos, hogy olvas, max. a Balázs sót nézi meg a tv-ben, ill. nem biztos, hogy rászán ekkora összeget erre az alig 200 oldalas könyvre.... Könyvtárból meg (mint azt a Könyvmolyok fórumán megállapítottuk) ciki kivenni...:-))))

A könyv végén lévő idézet nagyon tetszett, de ugyanaz az érzésem vele kapcsolatban, mint az egész könyvvel: klassz kis gondolatokat tartalmaz, de olyan beilleszthetetlen, csapongó - konkrétan azért, mert nem írja oda, hogy kitől van, ami egy idézetnél ugye kötelező.... De azért leírom:

"Ha valaki folyón átkelőben hajójával üres csónaknak ütközik,lehet bármilyen mogorva ember, nem haragszik nagyon. De ha a csónakban van ember, rákiált, térjen ki előle. S ha nem hallanák, kiált, kiált, kiált, majd átkozódik...
Csupán, mert a csónakban van valaki. Ha a csónakban nem lenne senki, nem kiáltana, nem is haragudna. Ha csónakodat kiüríted a világ folyamát keresztezőben, senki nincs ellened, senki nem árthat neked."