Két különböző címmel, fordításban és borítóval is megtaláltam ezt a regényt.Hogy melyiket olvastam el végül? Aki ismer, tudja, hogy szeretem a szép dolgokat és nem mindegy számomra az esztétikai igényesség. Ennek ismeretében és a mellékelt képek alapján könnyen kitalálhatjátok, melyiket választottam...
(Viszonylag ritkán írok egy könyv borítójáról, és általában nem is nagyon húzom fel magam egy-egy rosszabbul sikerült példányon, de ez kiverte a biztosítékot.)
A három írói tehetséggel megáldott Bronte lány közül a legidősebb, Charlotte regénye az 1800-as évek közepén, Brüsszelben játszódik. Az arisztokrata családból származó, de árva fiú, William Crimsworth, húszas évei elején, miután elhagyja az angliai iskolát, leszámol zsarnok bátyjával illetve nagybátyjaival, és Brüsszelbe megy, hogy szerencsét próbáljon. Itt egy fiú- és egy leánynevelő intézetben is kap állást, angol tanári minőségben. Az iskolaigazgatónő mesterkedései, egy új tanítvány érkezése az angol órákra, ármánykodás, szerelem, becsület, tisztesség a témái az írásnak.
Amiért tetszett, és különbözött az eddig olvasott, hasonló korban játszódó regényektől:
- Érdekesek a korabeli Brüsszelről szóló leírások. Charlotte járt Brüsszelben, így utazásai során szerzett élményeiből táplálkozott az íráskor. Rengeteg különböző nemzetiségű ember gyűlt már akkor is össze európai különböző tájairól a városban, jól átjön ez a sokszínűség a leírásokban.
- A történetet a főhős, William meséli el, így egy férfi szemszögéből kaphatunk bepillantást egy lányiskola falai közé és egy kicsit a férfilélek rejtelmeibe (persze ez csak illúzió, hiszen egy nő írását olvassuk valójában).
- A választékos jellemábrázolásokon túl vannak nagyon jó hasonlatok, képek az írásban, egyik kedvencem ízelítőül (az iskolaigazgatónő próbálja feltérképeni főhősünk lekét és gyenge pontját és ezáltal behálózni):
"Időnként kellemesnek is találtam a mesterkedéseit, s könnyedén kitértem előlük. Jóleső érzés töltött el, ha hirtelen megfordultam, és félig-meddig csúfondárosan a szeme közé mosolyogtam - amikor azt gondolta, közel jár már a győzelemhez - s aztán láthattam alig leplezett, szótlan csalódottságát. Mégis rendületlenül folyatta a kísérletezést, s be kell vallanom, hogy amikor tapogatózó, keresgélő ujja az ékszeres ládika legapróbb zugát is bejárta, végül megtapintotta a tikos rugót, egy pillanatra felpattant a fedél, s kezeit a bennt nyugvó ékszereken pihentette. De vajon, hogy elcsente és összetörte-e, vagy hogy a fedél hirtelen rácsapódott-e az ujjára - nos, ezt megtudhatja a kedves olvasó, ha továbbhalad."
Eredeti cím/kiadás: The Professor/1857
Kiadó: Lazi Kadó, Szeged
Fordította: Barcza Gerda
A borító (a szebbik) Jean Beraud L'Attente' című festményét ábrázolja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése