Ismét bebizonyosodott, hogy az, ami sokaknak nagyon tetszik, az nekem nem biztos. Ezt a könyvet is a Molyról molyoltam, de megint mellényúltam. Nem mintha ez egy rossz regény lenne, de ennél sokkal többre számítottam.Ez tulajdonképpen egy családregény. A II. világháború utolsó évében kezdődik, Amerikában játszódik. A 3 gyerekes Jordache família 3 gyereke életének alakulását mutatja be úgy kb. 20 éven keresztül. A család nem túl tehetős, apjuk egy péküzletet üzemeltet, anyjuk korán megöregedett neurotikus, a három gyerek pedig nagyon-nagyon különböző. A legátlagosabb talán a lány, Gretchen. Bár külsőleg feltűnő szépség, más tulajdonságával mégsem tűnik ki az átlagból. A középső fiú, Rudolph az egész család büszkesége. Ő olyan fiú, akire minden anya vágyik: jóképű, udvarias, becsületes, szorgalmas és esze is van. A szülőknek ő az egyetlen reménysége, a másik két gyerekükkel nem is igazán törődnek, ahogy egymással sem. Mindenki éli a maga kis szánalmas életét, magányosan egy nagy családban... A család fekete báránya a legkisebb fiú, Tom, aki külsőre és belsőre is pont a bátyja ellentéte. Szőke, kölyökképű és az esze helyett többnyire az öklét használja. Igazi vadóc, akit az ösztönei uralnak.
A három gyerek további életútját kísérjük nyomon a regényben. Nem meglepő, hogy a szorgalmas Rudolph nagyon tudatosan felépítve az életét kiemelkedik a szegény sorból, sőt, hatalmas karriert fut be üzletemberként, majd politikusként. Két testvérét folyamatosan segíti anyagilag és egyéb módon is, az ő életük alakulásáért is nagymértékben felelős.
Több mint 700 oldalon keresztül rengeteg történést olvashatunk hármójuk életéből, de megmondom őszintén én azért a cím alapján másra számítottam. Azt hittem valami párhuzamot von az író a gazdag és a szegény ember között, vagy épp ellenkezőleg, a különbségeket érzékelteti, de valahogy ez nem jött át, ha volt is ilyen szándéka. Rengeteg olyan történés volt a könyvben, amit üresnek éreztem, jelentéktelennek az események szempontjából. És bár jól van megírva a könyv, a karakterek erősek, mégis úgy éreztem, hogy nem ismertem meg őket igazán, nincsenek árnyaltan kidolgozva. Főleg Rudolph karaktere kiáltott tovább-boncolgatásra, jó lett volna a sok sztorizgatás helyett alaposabban belélátni, de ugyanez vonatkozik a másik két testvérre is.
Igazából nem fogtam fel a történet mondanivalóját, ha volt egyáltalán neki... Annak ellenére, hogy a vége nagyon korrekt lett, nem látom azt az értéket a könyvben, amit sokan mások. Amit sajnálok, mert megvan a folytatása is (Pap, katona, kondás) és ezek után annyira nincs kedvem elolvasni.
Rossz éppen nem volt, de nem ugrottam ki tőle a gatyómból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése