2010. augusztus 9., hétfő

John Robinson&Brenda Sloggett: Senki kölyke


A könyvért köszönet a Bézs.hu magazinnak.


Mire számítunk, amikor egy olyan történetet olvasunk, hogy egy gyerek nem kellett a szüleinek? Akit elválasztottak testvéreitől is, nevelőszülők borzasztó neveléseivel szembesülve, azok következményeivel küszködve a nevelőintézetbe visszakerülve még kamaszként is bevizel? Aki próbálja megtalálni a helyes utat, de képtelen az életre. Aki bandákba keveredve rabol, verekszik, börtönbe kerül, pedig igazából nem is ilyen, csak keresi önmagát. Nem ismeri az utat.

Megjárja a nevelőintézetet, a fiatalkorúak börtönét, ahol meg kellett tanulnia, hogyan tudja a nehéz körülményeket túlélni. Természetesen voltak tervei, mit is kellene tanulnia, hogyan kellene hasznosítania a börtönben töltendő hónapokat, de nem sikerült neki: állandóan bajba került itt is.

A börtön falai között került kezébe először a Biblia, amit olvasni, értelmezni kezdett, még inkább rádöbbentette borzasztó életére. A börtönkápolnába kezdett járni. A kiszabadulás után visszakerült a sötét falak közé, majd megházasodott, majd ismét padlóra került.

Egy megismerkedés és befogadás hatására lassan kapcsolatba került az egyházzal, fokozatosan kivette a részét az egyházi munkából, misszióban kezdett dolgozni. Élete egyenesbe kezdett állni, kezdte megtalálni a magában, rejtőző értékes embert. Természetesen az ehhez szükséges támogatást, szeretetet megkapta, de most vallása segítségével képes is volt ezek megtartására.

Megházasodott, gyermekei születtek, a fiatalokkal való foglalatosságot, munkát nem adta fel. Támogatta, segítette őket. John egy „Éden autóbusz missziót” vezetett, amely olyan busz, mint egy mozgó ifjúsági centrum, akik a hátrányos helyzetű gyermekeket, kábítószerezőket, ivásba menekülőket próbálják segíteni. A rendőrséggel összefogva a környék biztonsága, a fiatalok „útkeresése” megfelelő mederbe került.


John a senki kölyke volt. John megtalálta az útját. Nem volt egyszerű. Megalkuvásokat kellett tennie, de Isten megtalálása és magtartásával lelkében sikerült megértenie és elfogadnia, hogy Isten nem véd meg a gonosztól, csak megígéri, hogy az ember mellett marad,segít neki, támogatja őt.

Nincsenek megjegyzések: