Az Athenaeum kiadó egy igazi kincsre bukkant a szerző személyében!!Remélem,hogy olvashatok még tőle.
Már nagyon régen volt ilyen könyv a kezemben,amitől kirázott a hideg,és oldalanként esett le az állam!
Olyan ez a sztori mint egy sötét szoba,belépsz,becsukódik az ajtó ,csak halvány pici fénysugarak jelennek meg itt-ott,próbálod minél előbb felismerni a tárgyakat,a lehetséges veszélyeket…aztán kiderül,hogy a tárgy amit fogasnak hittél egy lámpa, a fal csak egy paraván- ha elvéted,újra és újra az ajtó előtt találod magad…az időd fogy, a pánik elhatalmasodik rajtad…
Christine minden reggel úgy ébred,hogy nem tudja kicsoda,hol él,mennyi idős..egyszóval minden nap újra kell kezdenie az életét.Naponta szakad a nyakába az egész élete,sőt minden nap megtud még egy kicsit,még szélesebbre tárja a sötét szoba ajtaját..
Két férfi,férje és orvosa egyengeti Christine útját.Néha az orvosra,néha a férjre gyanakodtam,aztán feltűnik a volt barátnő aki szintén gyanús lett nekem.
Annyira logikus,hihető az egész történet,hogy este lefekvéskor már-már rettegni kezdtem,hogy reggel úgy ébredek mint Christine.
A szerző regénye teljesen a fantázia szüleménye,ugyanakkor Watson-nak amnéziás betegek segítettek történetükkel.
Olvasás közben sokszor kiabáltam Christinnek mikor szerintem nem megbízható személy szavára adott-vagyis teljesen a könyv hatása alá kerültem.
Milyen lehet mindent elfelejteni? Hányszor gondolunk egy rossz emlékre úgy,hogy bárcsak elfelejthetnénk...hányszor gondolunk egy-egy emberre,hogy bárcsak sosem ismertük volna meg-ezután a könyv után valahogy minden emlékünk fontosabb lesz mint eddig.
"Kitalálunk magunknak emlékeket.Anélkül,hogy tudnánk róla. Ha elég sokszor mondjuk magunknak,hogy valami így vagy úgy történt,elkezdünk hinni benne,és innen már csak egy lépés ,hogy emlékezzünk is rá."
Dennis Lehanne is elismerően nyilatkozott a könyvről-nem véletlenül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése