Gail Carriger: Soulles - Lélektelen

"Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta?"

Szerintem sokan vagyunk, akik örömmel fogadták a hírt, hogy idén a könyvhéten a kezünkben foghatjuk a könyvet. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy előolvasója lehettem ennek a fantasztikus regénynek. Mert bizony az volt! Nem volt olyan sora, amit ne élveztem volna. Humoros, könnyed és olyan korban játszódik, ami egy kicsit a szívem csücske.

A történet színtere a XIX. századi Anglia, amivel Gail Carriger azonnal le is vett a lábamról. Most persze legyinthetnétek, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni, de higgyétek el, tévedtek. Ez a könyv felfrissíti a könyvpiacot. Nem csak azért, mert szórakoztat és megnevettet, hanem egyszerűen jól érzed magad közben. Legszívesebben egész nap benne lennél, mert nem kell foglalkoznod a hétköznapokkal. Nem fog felidegesíteni az a sok ember a tolongó buszon, nem fog idegesíteni az otthoni munka. Főzni kell, de kit érdekel, ha olvasni is lehet. Inkább olvasod Alexia és Lord Maccon izgalmas történetét, akik között sziporkázó párbeszédek zajlanak.

A szerző remekül ír, gördülékenyen, izgalmasan. Mert nem elég a jó párbeszéd, ha a történet mit sem ér. Nem igaz? Hidd el, ebben a könyvben nem fogsz csalódni, hiszen megkapsz benne mindent, amire szükséged lehet. A szereplőket könnyen meg lehet szeretni, Alexiát azért, mert eszes és izgalmas, míg Lord Maccon az igazi férfi megtestesítője. Ketten együtt olyan párost alkotnak, mely tovább növeli a regény színvonalát. Annak ellenére, hogy a könyvben vámpírok és vérfarkasok vannak, mégsem éreztem azt, hogy ezzekkel már találkoztam, lerágott csont az egész,  mert egyedien és különlegesen vannak tálalva. Egyszóval a könyv egyszerűen csillagos ötös.

"- Mindenképpen muszáj beszélnem Lord Akeldamával.
Miss Hisselpenny arcán, ha ez lehetséges, még az eddiginél is nagyobb aggodalom tükröződött.
– Muszáj? Formabontóan iszonyú jelenség."

Amint beszerzem a könyvet biztos, hogy újra olvasom. Először is, mert utálok gépről olvasni, másodszor a papír mást élményt nyújt, mint a számítógép. kijelzője :) Meg különben is, ez a könyv megérdemli, hogy újra és újra elővegyük.

Ha szeretnéd aláíratni a saját példányodat akkor a könyvhéten megteheted 2012. április 21.-én 14-15 óra között a Könyvmolyképző standjánál. És ez itt most a reklám helye. :)