E kis altató néhány szó,Egyszerű dallam csupán,
Halkan szól e kis szobában,
Mégis hallod, kicsi lány.
Utadat bármerre járod,
E dal mindig megtalál,
S bár én, hűtlen, cserbenhagylak,
Ő örökké társad már…
Dessen valahogy mindig olyan jókat ír, pedig nem valami különleges témákat dolgoz fel, csak az életből merít,főleg fiatalokról ír, de nem feltétlenül csak nekik. Én eddig minden könyvét szerettem, hiába nőttem már ki pár éve a tizenéves korosztályt.
Ebben a könyvében Remy és Dexter szerelmét ismerhetjük meg, na meg Remy anyukáját, aki sokadszorra készül az oltár elé állni, nem is sejtve, hogy lánya lelkében minden egyes házasságával milyen pusztítást végez, hiszen ő csak azt látja, hogy nincs igaz, tartós szerelem.
Dextert nem lehet nem szeretni, ahogy Remyt és barátnőit sem. Szeretem, hogy a szerző nem csapja agyon a történetet nyafogással. Igaz Remy már tizennyolc éves, zsenge kora ellenére azonban határozottabb mint az édesanyja, aki igazán csak akkor önmaga mikor szerelmes regényeit írhatja.
Apja csak egy dal formájában van jelen a lány életében, az a dal pedig az Altatódal.
Szó szerint befaltam a könyvet, annyira szerettem volna tudni, hogy Dexter a különc és kedves srác mennyire tudja felnyitni Remy szemét arra, hogy még maradjon kicsit gyerek, még ne adja fel minden álmát, és ne akarjon örökké megoldani mindent a családja helyett, főleg az anyja helyett és, hogy aki pár évvel korábban volt, az már múlt, és bármikor újra lehet kezdeni.
Érdekes volt olvasni, hogy mit érez Remy az anyját látva és mit érez valójában az anya, akiben fel sem merülnek lánya kételyei, aggodalmai.
Bátran olvashatja minden korosztály, Dessen nagyon tud hatni ránk, nőkre.
A borító elegáns, lányos és nagyon szépek a színek, árad belőle a harmónia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése