2013. január 3., csütörtök

Charles Martin: Végül a szeretet győz





Belebolondultam egy férfi írásaiba, pechemre egy igen jóképű férfiéba. Számomra ő a 100% romantika, amire a lelkemnek néha hatalmas szükséglete van. Ez a fajta romantika nem csöpög, érzelmekkel teli és a lelki légkalapácsos ütések miatt ki kell készíteni a zsebkendőket.
A borítóba ismételten beleszerettem és olvasás közben egyre jobban tetszeni kezdett. Az ajánlótól „Anyukámnak, annak az asszonynak, aki még ma is térdre borulva imádkozik” viszont kicsit megrémültem, mert nem vagyok vallásos és nem is hiszek, de egy ilyen apróság nem tud eltántorítani.

Egy kétezer holdas alabamai birtokon két fiú nevelkedik. Kegyetlen milliomos apjuk egy középkorú asszonyra bízza gyermekeit, aki ugyanúgy állandó céltáblája az iszákos brutalitásának, mint a fiúk. Minden ütlegelés és minden megalázás ellenére Miss Ella hitet, „A szeretet nem tartja számon a rosszat.” „A szeretet tűr, hisz, remél és kitart” (kedvenc idézetem, sokban emlékeztet saját életemre) tartást és ölelő melegséget nyújt a gyermekeknek. Annyira imádják, hogy 7 év után is órára pontosan tudják, mikor távozott el közülük a szeretett személy, vagyis inkább mikor találkozhattak személyesen utoljára, mert a lelkükben örökké él.

Hiába telnek el évek, évtizedek, a testvérpár egyre csak a szörnyű emlékek elől menekül. Tucker, a nagyobbik fiú sikeres fotósként járja a világot. Az öccsét, Matthew-t még jobban megtörte a traumákkal teli múlt. A kreatív, zseni fiú viselkedése egyre zavartabb, Miss Ella halála után állapota napról napra romlik. Tucker, nem tehet mást, elmeotthonba helyezi el őt, ahonnan Matthew, helyét nem találva, megszökik. Az idősebb testvér lelkiismeretére hallgatva felkerekedik, hogy megtalálja öccsét, és jóvátegye azt, amit nem lehet, és megváltoztassa azt, amit senki sem gondolt megváltoztathatónak.

A történet rengeteget ugrál az időben, visszaemlékezések tengerében fürödhetünk. Sok könyvben zavaró, de itt nem tudott, néhol inkább elborzasztott. A kicsit túlzásba vitt tájleírásokat is szerettem. Persze végül a papír zsebkendő is előkerült, de csak jó értelemben, hiszen a szeretet győzött. 

10/10

3 megjegyzés:

Csenga írta...

Ó,köszi a képet,ki gondolta volna,hogy Martin ilyen fess?:-)))))

Alexa írta...

Hallottatok már az "Szeretet és létezés" c. könyvről? Érdemes elolvasni. http://pethoedina.com/

bozs írta...

Szia Alexa!
Még nem hallottam a könyvről. Most belenéztem és rögtön felhúztam a szemöldököm: az író nem vallásos, de mégis Isten gondolatait fedi fel előttünk.
Nem vagyok vallásos, ebből kifolyólag egy felettünk álló lényben sem hiszek. Köszönöm az ajánlót, attól tartok nem fogom elolvasni a könyvét.