2013. január 20., vasárnap

Jenny Downham:Amíg élek

  "És azután,ahogy telnek a napok,tartsd nyitva a szemedet,hátha megjelenek.Talán írok majd valamit a bepárásodott tükörre,amíg fürdesz, vagy eljátszom az almafa leveleivel ,amikor kinn vagy a kertben.Talán becsusszanok egy álmodba."

Már megint egy szomorú könyv...

A fiatalságnak nincs köze az elmúláshoz, a gyászhoz..hisszük mi.Az élet körforgása sokszor felcserélődik és a szülő temeti el a gyerekét..és előfordul,hogy van  idő erre felkészülni,de ettől nem lesz kevésbé kegyetlen velejárója az életnek.

Tess leukémiás,tizenhat évesen szobája falára írja mit is akar még megtenni,amíg tud járni,beszélni,amíg meg tudja tenni mindazt amiről különben lemaradna.
Tessnek nem átlagos kívánságai vannak,mint  a léghajózás vagy a tengerparti családi nyaralás,vagy oroszlán simogatás...Tess szexet akar,drogot,bolti lopást.... szülei ,akik közül csak apja a biztos háttér,tehtetlenül nézi ahogy lány elpocsékolja kevéske idejét...

A könyv elején dühös voltam Tessre,hiszen baromságokra vágyott! Az elején annyira zavart,hogy Tessa nem viselte méltósággal a betegségét,aztán pedig annyira szégyelltem magam,hogy ennyire okostojás vagyok,és álságos…. a végére mindenkit megszerettem,még Zoé-t is,pedig ő aztán igazán önző barátnő szerepét nyomta,türelmetllen volt,és önző,és  rideg-aztán a sors vagy Isten Zoe-nak is kioszt egy kevésbé jó lapot és szépen,lassan  Zoe is rájön milyennek is kell lennie egy barátnőnek.

Rájöttem,hogy Tessának mindenhez joga volt…joga volt gyűlölni,hülyeséget csinálni.Joga volt úgy elfecsérelni,eltölteni ezt az időt ahogy a szíve diktálta.

A könyv egyik remek karaktere Adam-kellett ide mint egy falat kenyér!!! Jó volt,hogy ott volt Tessának,és a családjának,jó volt,hogy ennyi szomorúság mellé ennyi szeretetettel is ,meg lett töltve a történet.

Nincsenek megjegyzések: