2013. február 20., szerda

Aimee Agresti: Megbűvölve


Ritkán akad a kezembe olyan könyv, amit egyik oldalon szerettem a következőn utáltam, aztán unatkoztam...
Ezzel az olvasmánnyal bizony így jártam. Kár volt majd' 600 oldalt írni, sokkal pörgősebb, feszesebb és nem utolsó sorban izgalmasabb lehetett volna.

Az alap ötlet nagyon tetszett.

Terra tizenhat éves. Két másik iskola társával gyakornoknak állhatnak a gyönyörű Lexington szállodában!
A lány izgatottan veti bele magát, hogy mindent megtanuljon, amit csak a karót nyelt főnöke Aurelia megkíván tőle.
Maga a szállodáról szóló részek-mint hogy Al Capone is lakott itt nagyon tetszettek, sőt az apró műhely titkok is, szó szerint magam előtt láttam, bebarangoltam a gyönyörű hotelt. Illetve maga a hangulat nagyon jól lett megteremtve, végig olyan sötéten láttam mindent, olyan baljóslatúnak.

Viszont a történet vezetést lassúnak találtam, sokszor elkalandozott a gondolatom amíg arra vártam, hogy történjen valami. A rejtélyek, furcsa dolgok is kicsit erőltetetten jelennek meg, minden ilyesmibe szó szerint beleütköznek a szereplők. Így nem volt olyan izgalmas.
Természetesen a szerző beleszőtte a szerelmi szálat is, ilyen zsenge korú szereplőknél ez már elvárás.

Jó sok kérdés felvetődik már az első oldalakon, amire persze választ várunk, számomra egy-két ilyen felvetés megválaszolatlan maradt, ilyen Terra múltja is, vagyis hogy valójában ki Ő? 

Nagyon szeretem az angyalos történeteket ,úgyhogy azt hiszem adok esélyt a következő résznek is.

A borító nagyon szép és attól függetlenül, hogy puha fedeles remekül bírja a strapát.


Nincsenek megjegyzések: