Egész életemben elkerültek a varázslatos ifjúsági és gyermekkönyvek. Egész egyszerűen nem érdekeltek, mindig úgy gondoltam, hogy nem pocsékolhatom ilyen történetekre az életemet, amikor sokkal több engem érdeklő, komoly(abb) művek is vannak. Aztán másfél éve megfertőződtem HP-rel, idén elcsábultam a Csillagpor-ra és a Lányom jóvoltából, az ő figyelemfelhívása miatt (pedig még nem is olvasta, csak érdekelni kezdte) elolvastam egy másikat, és végül eljutottam Narniához. Tehát nem volt egyenes utam idáig, de be kell vallanom, hogy felnőtt kikapcsolódásnak éppen megfelelő, sőt még gondolkodásra is adott egy kis okot, néhány percet.Digory, egy kisfiú éppen nagyon beteg édesanyjával a rokonoknál lakik, Andrew bácsinál, a gonosz és megközelíthetetlen mogorva nagybácsinál és Letty néninél, a kedves hölgynél, akik testvérüket ápolják és vigyáznak annak kisfiára Digory-ra.
A gyermek unalmas pillanataiban megismerkedik a szomszéd kislánnyal Pollyval, akinek nem kell a szomszédba menni egy kis izgalom és csíny kedvéért. Kettőjük kalandjaként nemsokára, egy rosszul kivitelezett padlás-expedíció kapcsán egyenesen a zord Andrew bácsi szobájában kötnek ki, akiről kiderül, hogy varázsló! Nem is akármilyen: egy nagyon bátortalan és félős varázsló.
Itt kezdődik a két gyerek utazása oda-vissza a mi világunk és az egyéb világok között, ahova egyszer csak megérkezik a nagybácsi is. Hogy, hogyan lesz belőle fa, vagy éppen milyen boszorkánnyal ismerkednek meg, és, hogy az oroszlán, aki az állatok királya itt milyen pozíciót tölt be, ahhoz el kell olvasni a könyvet, amelyből megtudhatjuk, hogyan is alakul meg Narnia.
A történetben szembekerül egymással a jó és a rossz, a gyerekek, s főleg a kisfiúnak komoly döntéseket kell meghoznia, amely kapcsán minden olvasó, s főleg minden gyerek átgondolhatja az ő számára fontosnak ítélt dolgokat, ő mit tenne, s ez egy jó beszélgetésre is alkalmat ad.
Mindenképpen folytatom hamarosan!
Harmat Kiadó
2012
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése