Federica Bosco: Szerelmem egy angyal

 

Szerelmem egy angyal, borítóján egy balerinával. Még a borító is különleges, bársonyos, érdekes tapintású  s bár alaposan megnéztem a képet, szerencsére el sem gondolkodtam azon, vajon mit fog nekem ez a könyv 

nyújtani. S bár nem sok fantázia szükséges ahhoz, hogy kitaláljuk, milyen típusú történettel fogunk találkozni a borító kinyitásakor, mégis meglepődtem a történeten, a mesélő lány karakterén. Meglepődtem, kellemesen.

Mia egy 16 éves lány, az angol érettségi évében, aki elvált szülők gyermekeként, olasz édesanyjával élte fontos iskolás éveit, és egyik célja és vágya, hogy híres balerina lehessen. Erre készül, ez élteti, ennek rendel alá mindent.

"Az egyetlen kézzelfogható kapaszkodó, a biztos pont a balettcipőm volt: nehéz, kényelmetlen és kőkemény. Mint az életem."

 Másik vágya, hogy a fiú, akivel testvérekként nőttek fel, akibe ovis kora óta plátóian szerelmes viszontszeresse őt.

"... teljesen egyenrangúként gondoltam a két legfontosabb dologra az életemben: a szerelemre és a balettra."

Ám a két vágya rengeteg konfliktust szül minden oldalon. A balerinasághoz, a művészeti iskolához rengeteg pénz kell, amit a lány mamája nem tud előteremteni, Mia pedig ezt képtelen felfogni. Patrick viszont a legjobb barátnője, Nina bátyja, aki nem tud az ábrándjairól, így ez a két dolog áll a regény középpontjában kiegészülve Mia stílusával.

"Vajon mennyire lehet ura az ember a saját életének? Igaz, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa? Érdemes harcolni valamiért, ami egyik pillanatról a másikra kicsúszhat a kezedből?"

A stílus, amit én nagyon bírtam, és nagyon nem bírtam.

Érdekes összetétel, mert egyrészről imádtam a humorát, az öniróniáját, és végig azt éreztem, hogy Mia sokkal felnőttesebben gondolkodik, mint Nina, a barátnő. Ez meg is jelenik a gondolataiban, amit annak tud be, hogy sokkal zaklatottabb gyermekkora volt, mint a csupa-csupa rózsaszín szeretetben felcseperedő barátnőjének, akivel majdnemhogy szimbiózisban nőttek fel, támogatták egymást, titkokat beszéltek meg egymással. Másrészről pedig éppen ez miatt az érett gondolkodás miatt nem értettem meg a folyamatos makacsságát, lázadozását, hogy hazugságokra is képes volt, hogy a célját elérje.

Nem ítélkezhetek, és nem ítélhetek, mert nem éltem át azokat a heteket és hónapokat, amelyeket ő, nem voltam soha ilyen helyzetben, és nem is tartottam magam ennyire jófejnek, ennyire tisztán-látónak, mint ő, nem tudtam így kiállni a céljaimért, mint ő, csak azt tudom, hogy a hazugságot nem bírom. Szerintem Elena megtette a tőle telhetőt, de valahogy ezt a lánya nem értette meg. Makacsok mindketten, fejjel mennek a falnak mindketten, de a fiatalkori hibákat, amelyeket a szüleink ellen követtünk el, csak a mi szülői hivatásunknál fogjuk megérteni.

Mia életének egy rövidke szakasza, amelyből megismerjük a barátnőt, amelybe mélyen benne van Nina, Nina élete, ami a szemünk előtt változik át: a rózsaszín - hatalmas vattacukor (amit én egyébként utálok), gusztustalan összeragadt masszává alakul, ami már elvesztette légiességét, szépségét, beleragadt mindenbe, alig lehet megszabadulni tőle. Amikor valaki a feje tetejére állítja az életét ahelyett, hogy körülnézne, az élet megy tovább, nem a harag az elsődleges, hanem gondolkodni is lehet a megtörténteken; hogy a vattacukrot, a csúnyát, összeragadtat is meg lehet enni, és legközelebb vigyázni.

Mia történetének első kötete ez a könyv, ami elgondolkodtatott, s remélem el fogja gondolkodtatni a lányomat is, ha néhány év múlva a kezébe adom.

Történet a barátságról, a szerelemről, a küzdelemről, a bukásról, a kilátástalanságról, a reményről, az álmokról, a családról, a szeretetről.