A Gyönyörű sorscsapás, Dublin Street, Egyszeregy után itt az újabb baklövésem... bár a felsoroltak közül még ez volt a legolvashatóbb, sőt mi több voltak részek amik kifejezetten tetszettek.
Vigyázat, sok-sok cselekmény leírást tartalmaz!!!!!
Ebben a történetben már kissé idősebbek a szereplők, Camryn húsz, Andrew huszonöt éves. Mindketten menekülnek...szó szerint. Egy buszon ismerkednek meg amíg a busz járatok amik átszelik Amerika államait, van idő az ismerkedésre.
Camryn barátja meghalt, testvére börtönben ül, anyja a férfiakat próbálgatja, ki lehetne az új társa, barátnője fiúja pedig rámozdul szegény főhősünkre. A lány besokallva a sok-sok problémától találomra buszra szál, hogy minél messzebb legyen az otthonától.
A buszon, minő öröm feltűnik a jóképű, tetovált, laza srác Andrew-beszélgetnek, zenét hallgatnak...aztán kiderül, hogy a srác apja haldoklik, és a fiú a kórházba "siet".
A történet jó része, az volt, hogy itt a testiségen kívül azért volt valódi ismerkedési szakasz, volt jó pár meghitt pillanat, vagy éppen humoros rész, és tetszett az is, hogy csak úgy neki indulunk a nagyvilágnak, hátunk mögött hagyva a szürke hétköznapokat.
A baj az volt, hogy ahogy haladt a történet egyre csökkent a színvonala, na meg a bébi és moccanatlanul szavaktól már sikíthatnékom volt. Sajnos megint előtérbe került, a szex, ennek is a vulgárisabb része. Amit le lehetett volna írni szépen, vagy éppen finoman, azt itt nem sikerült megvalósítani. Na meg a tökös srác imázs sem hiányozhat a történetből, aki kiveri mindenkinek a fogát, a lány meg természetesen álomszép stb.
A történet elejétől folyton lebegtetve van, hogy a fiúnak van még egy nagy-nagy titka, amit én kb. az 5. oldalon már kitaláltam... be is jött, a végén persze van nagy dráma, meg minden, hogy minél boldogabb lehessen a befejezés.
Sokszor emelgettem a szemöldököm-szerintem egy agydaganatos fiúnak, aki oké, hogy állandóan kanos, nem hiszem, hogy pont egy kézimunkára van szüksége egy kórházi ágyon, ahogy azt sem tudom elképzelni, hogy a súlyos beteg mellé, befekhet a barátnője melltartóban bugyiban, hogy aztán a kórházi pecséttel ellátott takaró alatt egymást kényeztessék...
Persze a két fiatalnak volt pénze utazgatni, ennivalóra is futotta, meg motelekre-ez nem is volt kérdés.
Ha volt kedvük megálltak itt-ott zenélgetni, mit ad isten a srác gitározik, remek hangja van, na meg kiderül, hogy a lányban is egy Celine Dion veszett el.
Szeretem ha az ilyen romantikus történetek némileg a realitás talaján maradnak, és most itt főleg az érzelmekre gondolok. Nekem túl sok volt, és túl giccses. Mindenkinek van múltja, vannak problémái, a szüleivel, magával az élettel stb. unalmas volt folyton visszakanyarodni ezekhez a dolgokhoz, és nyafogni meg rágódni rajtuk, főleg, hogy nem voltak akkora horderejű dolgok. A fiú apjának haldoklása meg kissé háttérbe lett volna szorítva, én valahogy többet vártam a vagány fiútól, nem csak annyit, hogy néha sóhajt egy nagyot...
Sajnálom ezt a könyvet, mert a szerző jól ír, jó stílusa van. Azt hiszem ez a könyv áldozatul esett a most tomboló divatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése