Gillian Flynn: Holtodiglan

Nem jutok szóhoz, mert ..............

....................... ilyen alaposan megírt thrillerrel még nem találkoztam. (Vagy csak nem emlékszem, de ennyire jó még nem volt egyik sem - szerintem.)
....................... a vége megérintett, mert nem így kellett volna, mert a szívem szakad meg a folytatástól.
....................... kapkodtam a fejem és nem akartam olvasni, miközben olvasni akartam, és nm jutok szóhoz, mert éreztem, hogy a vége: lesz ami lesz!
....................... egyszerűen nem jönnek a szavak.

Klassz volt!

Nick Dunne ás Amy Elliott (azaz az Elképesztő Amy) egykori new yorki újságírók fergeteges kapcsolatának és házasságának a története, amelybe az ötödik házassági évforduló napján kapcsolódunk bele, amikor közös életük rizikós 7.évében vannak: Amy eltűnik. A lakásbandulakodás nyomai, Amy vérének nyomailáthatóak, s elkezdődik azonnal a  nyomozás.
Az órák, napok pörgésével bepillantunk, sőt megismerjük a helyzetet, a házasságukat, az életüket, s elég hamar belecsöppenünk abba a ténybe, ami nem is számít titoknak talán, hogy ezeknél az ügyeknél elég nagy %-ban a férj a tettes, ő a gyanúsított.

A könyv  a nyomozás és az elkövetkező hetek története, miközben az eddigi életük története is kibontakozik a szép dolgokkal, a szerelemmel, a kedves történeteikkel, amiben megtalálhatja mindenki saját maga, vagy éppen saját kapcsolatának lenyomatait. Ám a szép és jó sok kapcsolatban nem csak átalakul nemesebbé, hanem egész egyszerűen elmúlik.

A könyv  a nyomozás és az elkövetkező hetek története, de ne gondolja senki, hogy egy Poirot történettel találjuk szemben magunkat! A rendőrség nyomoz, keresi az nyomokat, indítékot, de mi a másik oldalt látjuk: Nick napjaiba és gondolataiba, illetve Amy naplójába, gondolataiba pillanthatunk bele, ami érdekessé, izgalmassá, elgondolkodtatóvá teszi a történetet. Egyre inkább, egyre jobban. Ahol  a drukkoló-típusok odaállhatnak valamelyik oldal mellé, védhetik az eltűnt nőt és ölelhetik, vigasztalhatják a férjet is.

Vajon ki mellé állnál? ..és vajon ott maradnál mellette? Egyáltalán állnál valaki mellé, vagy csak követnéd az eseményeket?

Én Nick-párti voltam végig, magam sem tudom miért.Eleinte csak figyeltem, aztán ott ragadtam. Vajon csak Amy stílusa nem nyert meg, vagy más?
Én Nick-párti voltam végig, és a végén majdnem sírva fakadtam.
Hogy miért? Nos, ez titok, minthogy az is titok, hogyan kapcsolódik ez a borzasztó könyv is az életem mai napjához. Vagy az elmúlt hetekhez, hónapokhoz. Nem, nem öltem meg senkit, nincs erőszak a családunkban, más oldalról támasztanám alá, és utálom és félelmetes, hogy mindig van egy kapcsolódási pontom az aktuális könyvhöz. Vagy csak szerintem kapcsolódás, minden esetre gondolkozhatom, utálhatom jelen esetben a könyv végét. (Azt hittem, hogy a falba verem a fejemet, amikor láttam, hogy van még 2-3 oldalam, de hirtelen vége lett, és csak a köszönetnyilvánítás jött.)

Eltértem, de csak azért, mert foglalkoztat a történet: Nick és Amy, ahogy írtam az Elképesztő Amy, akik NYC-ben ismerkedtek meg, majd kényszerű okokból költöztek vissza egy porosabb vidéki városba, Nick szülőhelyére. Vajon egy híres írók gyermeke Elképesztő Amy, egy magániskolákba járó, kozmopolita lány, hogyan éli meg a költözést? A munkanélkülivé lett újságíró Nick, aki édesanyja ápolása miatt tért haza, hogyan éli meg az új, teljesen más hétköznapokat? Beszoknak? Odaszoknak? Megszoknak? Egymást is megszokják ebben a Missisippi melletti kietlen lakóparkban? ...de valójában mi is történt?

Gillian Flynn fantasztikusat alkotott. vajon sokat nézett bűnügyi filmeket, sorozatokat, thrillereket? vajon ilyen meséken nőtt fel egy esetleges zsaru, jogász papa mellett? Vagy csak elengedte a fantáziáját, és megalkotott egy remekművet? Nem tudom, de szívesen megkérdezném tőle.
Eltalálta a nőiséget, a nők egy nagyszámú típusának vágyait, gondolatait úgy, hogy még a férfiakat is megfelelően ábrázolta.

Nem tudok mit írni, mert szerintem spoiler lenne, annyit azonban hozzátennék, hogy olvastam egy blogon azt a kérdést, hogy vajon Nick vagy Amy süllyedt le mocskosabb mélyre? Nekem erre csak egyértelmű válaszom van, nem is kellene gondolkoznom. Aztán Nima azt is mondta most, ezt a könyvet mindenki másképpen értelmezi, főleg a végét. Érdekelnének a vélemények.
Vajon nem tudok elvonatkoztatni az eseményektől, nagyon egyértelműen értelmeztem a sorokat? Nekem most minden fekete és fehér, esetleg egy kis szürkével kiegészítve. Nem láttam bele, nem vizsgáltam a saját kapcsolatomat, egész egyszerűen egy pszichopata történet, ami elvont a hétköznapokból, ami elgondolkodtatott, ami továbbgondolkoztatott, és gondolkozom tovább.

A végével kapcsolatban: "Miért? Mondd, Nick! Miért?????????"

10/10!!!