Grecsó Krisztián: Isten hozott

Ezidáig nem nagyon olvastam kortárs magyar irodalmat. Talán azért, mert úgy gondoltam, hogy a nagy magyar kedvenceim (Szabó Magda, Németh László, Wass Albert) nyomába egészen biztosan nem érhetnek a mai, és főleg a fiatal, Coca-Colán és emtívín felnőtt írók... Nos, ezt a vélekedésemet sikerült két olyan írónak megcáfolnia, mint Bartis és Grecsó, akik igenis tudnak írni, nem is akárhogy.... Grecsó már csak azért is felkeltette az érdeklődésemet, mert ugyanabban az évben született, mint én és azt gondoltam, hogy jól és főleg jót írni csak nagy élettapasztasztalattal lehet, legalábbis a 32 évnél mindenképp többel... Úgy látszik ezt sem jól gondoltam, aminek tulajdonképpen örülök...:-)

Az Isten hozott eléggé összetett írás, pontosan olyan fajta, amit én kedvelek. Először is több idősík jelenik meg benne. Egy alföldi városkában élő, fiatal könyvtáros férfi, akinek élete meglehetősen unalmasnak tűnik, emlékszik vissza kamaszkorának egy meghatározó szakaszára - egy telefonhívás kapcsán. A telefon olyan hírt közöl vele, ami arra készteti, hogy visszautazzon életének korábbi színhelyére, egy apró alföldi falvacskába, ahol hosszú évek óta nem járt. Hazautazása alatt gondol vissza a faluban eltöltött évekre, és az ott zajló rendkívül különös eseményekre. Sáraság - az elbeszélő szerint - kiválasztott falu, az Örökkévaló, ahogyan Istent emlegeti, nem akármilyen dolgokat küldött az ott lakókra.
Csak itt fordul elő ugyanis, hogy mindenkit mindig kínzó szomjúság gyötör; hogy a múlt árnyai - szó szerint megjelennek a falu utcáin, de ezt csak a helybéliek látják; hogy ébredés előtt mindenki fura szavakat kántál, amit ébredés után megpróbálnak értelmezni; hogy a téeszelnök titkárnője egyszer csak főnöke szavai helyett a falubéliek jövőjét kezdi gépelni önkívületi állapotban - és még sorolhatnám...
Főhösünk - kamaszként - egyletet alapít és néhány társával együtt elkezdi elemezni a faluban történteket, és megállapítják, hogy minden különös eseményre a falu közös múltja van befolyással. Belekeverik jócskán a hitet is.

A főszereplő visszaemlékezései során folyton a nagy összeveszést emlegeti, mely okán az egylet felbomlott és társaival "szakítottak" - e felé halad az egész történet, ez a titok szövi át a faluban történt, meglehetősen furcsa események sorozatát, amelyek persze önmagukban is élvezetessé teszik a történetet. A végén persze megtudjuk, hogy mi is történt a nagy összeveszéskor és olyan dolgok derülnek ki főhösünkről, melyek alapvető fontosságúak az életével kapcsolatban, de az egész sztori során ezekről "elfelejt" említést tenni. Ez a "csavar" egészen új megvilágításba helyezi a történetet: sok minden értelmet nyer ezáltal, de az ember azt gondolja, hogy azonnal újra kellene olvasni, hogy mindent tisztán lásson. (Imádom az ilyet - a filmekben is...;-))
Végül persze hazatér valós vagy vélt gyökereihez, mint élete során szinte mindenki, aki tisztában szeretne lenni önmagával.

Nagyon tetszett a könyv a sokrétűsége miatt: a misztikus események sorozata, a különböző ídősíkok, a vallás, a hit megjelenítése, a falusi élet kegyetlenségének (a pletykák, a kiközösítés veszélye stb.) ábrázolása, ugyanakkor az egyszerű, paraszti bölcsességek felvonultatása, a történetet átszövő "nagy titok" és persze a hazatérés, felnőtté válás motívuma - együtt nagyon értékessé tették számomra a könyvet.

Szóval nagyon ott van, nálam. Alig várom a Tánciskolát ;-)

(ja, és a borító is nagyon-nagyon tetszik...)

Szeee