Azt hiszem Salingernek ez a könyve is, hasonlóan a Zabhegyezőhöz, inkább fiataloknak szóló ifjúsági kisregény, de azért nekem tetszett, ugyanis így (alig) túl a 30-on néha azon kapom magam, hogy leragadtam kb. 10-15 évvel ezelőtt…:-)Egy nem átlagos amerikai testvérpár ifjúkori szenvedéseiről szól. Nem átlagos alatt értendő, hogy Franny (aki lány és 20 éves) és Zooey (aki fiú, bocsánat férfi és 25) olyan igazi bölcsész típus. Idősebb testvéreik ugyanis zsenge gyerekkoruktól kemény vallástörténettel és –filozófiával tömték a fejüket, egyébként pedig gyerekkorában az összes testvér (mind a hét) szerepelt „Az okos gyerek” c. televíziós kvízműsorban – amit nem kell magyarázni, hogy kb. mit is jelent....
Az „ifjúkor szenvedés” alatt pedig értendő természetesen az útkeresés, világfájdalom stb.
Tulajdonképpen a fő szenvedő Franny, aki idegösszeomlást kap. Hogy mi ennek az oka, és mi erre a megoldás: ezt próbálják a 3 hosszú dialógusból álló kisregényben a szereplők kideríteni.
Az első dialógus Franny és barátja, Lane között zajlik, ahol a lány próbálja elmondani érzéseit a fiúnak, de finoman szólva süket fülekre talál és szó szerint összeomlik. Hazamegy szülei new york-i lakásába, ahol folytatja a nyűglődést.
Anyja és bátyja, Zooey dialógusa a következő, melynek során az édesanya próbálja fiától kipuhatolni, hogy mi is lehet a lánnyal, illetve vele is, na meg az összes többi testvérrel. Nem érti ugyanis a gyerekeit. Hiába, a generációs különbség...
A harmadik hosszú párbeszéd pedig Franny és Zooey között zajlik le, ahol a fiú próbálja a lányt meggyőzni, hogy az amit csinál, és ami miatt összeomlott, lehet, hogy nem is a tuti…. Aztán a végén jól megmondja neki a frankót, Franny-nek pedig talán kinyílik végre a szeme.
Bocs a kb. semmit nem mondásért, de nem akarom lelőlni a poént. Lényeg, hogy van benne jócskán vallásról, művészetről szó - hatalmas lelkizések közepette.
Már csak azért is szerettem a könyvet, mert mind a két főszereplőben olyan tulajdonságokat találtam, amelyek igencsak ismerősek....;-)
Franny-nél a „mindenki hülye csak én nem” fíling, Zooey-nál pedig az „élesen látom a világ dolgait, beleértve a saját hibáimat is és iszonyat nehezen viselem el az embereket - beleértve saját magamat is" érzés... Én általában egyik nap az egyiket, másik nap a másikat érzem.....:-)
Az „ifjúkor szenvedés” alatt pedig értendő természetesen az útkeresés, világfájdalom stb.
Tulajdonképpen a fő szenvedő Franny, aki idegösszeomlást kap. Hogy mi ennek az oka, és mi erre a megoldás: ezt próbálják a 3 hosszú dialógusból álló kisregényben a szereplők kideríteni.
Az első dialógus Franny és barátja, Lane között zajlik, ahol a lány próbálja elmondani érzéseit a fiúnak, de finoman szólva süket fülekre talál és szó szerint összeomlik. Hazamegy szülei new york-i lakásába, ahol folytatja a nyűglődést.
Anyja és bátyja, Zooey dialógusa a következő, melynek során az édesanya próbálja fiától kipuhatolni, hogy mi is lehet a lánnyal, illetve vele is, na meg az összes többi testvérrel. Nem érti ugyanis a gyerekeit. Hiába, a generációs különbség...
A harmadik hosszú párbeszéd pedig Franny és Zooey között zajlik le, ahol a fiú próbálja a lányt meggyőzni, hogy az amit csinál, és ami miatt összeomlott, lehet, hogy nem is a tuti…. Aztán a végén jól megmondja neki a frankót, Franny-nek pedig talán kinyílik végre a szeme.
Bocs a kb. semmit nem mondásért, de nem akarom lelőlni a poént. Lényeg, hogy van benne jócskán vallásról, művészetről szó - hatalmas lelkizések közepette.
Már csak azért is szerettem a könyvet, mert mind a két főszereplőben olyan tulajdonságokat találtam, amelyek igencsak ismerősek....;-)
Franny-nél a „mindenki hülye csak én nem” fíling, Zooey-nál pedig az „élesen látom a világ dolgait, beleértve a saját hibáimat is és iszonyat nehezen viselem el az embereket - beleértve saját magamat is" érzés... Én általában egyik nap az egyiket, másik nap a másikat érzem.....:-)
Szeee
1 megjegyzés:
Valahogy ez a könyv nem talált el, pedig Salinger minden munkáját nagyon szeretem.
Megjegyzés küldése