Angie Sage - Szeptimusz sorozat

Ennek a sorozatnak az első részét, úgy egy éve olvastam el. Nem volt túlságosan nagy hatással rám, sőt egy kicsit megkönnyebbülten tettem le a végén, mivel számomra túl gyermeteg a nyelvezete. Mert hiába gyermek ill. ifjúsági könyv, attól még lehet(ne) élvezetes egy gyermeteglelkű huszonévesnek is :P. Ez sok más író esetében beteljesül, sokaknál azonban nem. Angie Sage az utóbbi stíluscsoportba tartozik. (De lehet, hogy tévedek és a fordítás az oka az egésznek, a http://www.septimusheap.com/ honlapon beleolvastam az első fejezetbe, és úgy már nem tűnt olyan vészesnek.)
A történetben több ellentmondást is találtam (Ennyi idő távlatából már nem rémlik mik is voltak azok, de arra tisztán emlékszem, hogy sokat bosszankodtam a dolgon) így elhatároztam nem erőltetem friss ismerettségünk kibontakozását.

De aztán elcsábultam. Igen, gyarló vagyok és kimondhatatlanul naív. Persze - mondanom sem kell – megint elégedetlen sóhajtásokkal és fejcsóválásokkal lapozgattam végig. Ellentmondásokkal most nem találkoztam, de a stílus… Nem fogjuk mi egymást szeretni úgy érzem, de akkor mégis mi volt az ami rábírt a folytatás olvasására, amikor még az sem hozható fel a történet mellett, hogy minden idők legkreatívabb álomvilága lenne?!

Egyszerűen csak a kíváncsiság. Kíváncsi lettem, hogyan alakult tovább a főszereplők élete, és titkon reméltem, hátha azóta felnőttek és érettebb lesz a szöveg is. Sajnos csalódnom kellett, de maradjon is ennyiben egyszemélyes agóniám története, íme a sztori, melyet az első könyvvel kell kezdenem, hogy jobban követhető legyen:

Az első rész: Mágia

A történet kezdetén, egy téli estén Számos Timót az erdőt járja és gyógyfüveket próbál beszerezni vajúdó felesége számára. Úton hazafelé egy elhagyott leány kisbabát talál, akit gondolkodás nélkül magához vesz, és hazavisz. Számos Sára életet ad egy fiú gyermeknek akit Szeptimusznak neveznek el (jelentése: hetedik, ő a hetedik fiúgyermek, és mivel ő egy hetedik fiú hetedik fia, úgy tartják kivételes varázslótehetséggel fog bírni). De sajnos nem éli túl az éjszakát, így a kislányt sajátjukként nevelik fel és Jenna-nak nevezik el. Szegénységben de egészségben élnek a már meglévő 6 fiú gyermekükkel és fogadott leánykájukkal 10 éven át, annak ellenére is, hogy azon a szörnyű éjszakán nem csupán őket érte tragédia, hanem az egész birodalmat is. A szeretett királynőt és leányát meggyilkolták, a várat elfoglalták. Rossz hírek, de még rosszabb hogy ezen 10 év alatt a fehér mágia helyét átvette a sötétmágia és a Varázslók Tornyában élő fővarázsló(nő) Marcia egyre biztosabb benne, hogy valami tragédia fog hamarosan bekövetkezni. Miután megérzései kezdenek valóra válni, rögtön cselekvésre szánja el magát. Terveiben igen fontos szerep jut a Számos családnak. Habár Marcia és Timót nem túlzottan rajonganak egymásért (gyermekkori emlékek) kénytelenek szembesülni a ténnyel, ők az egyetlenek akik nagyjából tudják mi felé vezetnek az események és csak sejtésük van hogyan lehetne megelőzni azt. De útjuk nem mondható éppen könnyednek, Dom Daniel a fekete varázsló aki Marcia helyére pályázik, állandóan a sarkukban van vagy személyesen vagy gonosz kis varázslóinasa által, akinek nagy jövőt jósolnak, hisz ő egy hetedik fiú hetedik gyermeke…




A második rész: Repülés

1 év telt el azóta, hogy Szeptimusz igent mondott Marcia felkérésre és beállt varázslóinasnak hozzá. Azóta a fiú nagyon sokat fejlődött mind tudásban mind jellemben, Jenna-val pedig egy nagyon erős testvéri köteléket kötöttek. Mindenki örül, hogy Marcia őt választotta inasának, és joggal büszkék a fiúra. De van aki egyáltalán nem örül annak, hogy Szeptimusz lett a szerencsés kiválasztott. Simon, Szeptimusz legidősebb bátyja, sértett hiúságát ápolandó átáll a sötét oldalra (de azért nincs fénykardja) és bosszút esküszik. 1 éven át követi sötét mestere parancsait (még mindig nincs fénykardja), majd egy nap végül megjelenik a családi fészekben és elrabolja Jenna-t. A kislány értetlenül áll bátyja jellemváltozása előtt, hisz Simonra régen akár az életét is rábízta volna, ő volt a legkedvesebb testévre mind közül. Szeptimusz megteszi a szükséges lépéseket, hogy megmentse a lányt, de hamar rá kell ébrednie egyetlen ember kivételével senki nem hisz neki. Útnak indul hát Nicko-val, tengerész bátyjával és megpróbálják a lehetetlent: rájönni, merre lehet a kislány és hogyan tudják észrevétlenül kiszabadítani, hisz Szeptimusz még nem tud minden varázslatot. De szeretett hugáért még a sötét varázslatokkal is képes szembeszállni (A rend kedvéért, őt nem Luke-nak hívják és neki sincs fénykardja :P). Kalandjaik során hamar kiderül: Dom Daniel nem is annyira halott, mint azt ők eddig gondolták…


Van a történetnek egy saját kis bája, akad néhány eredeti ötlet is benne: például a hírpatkányok, a nyávogó kacsa vagy az a szabály hogy mi szerint közlekedhetnek a szellemek a mi világunkban, de ezek számomra mégsem „dobtak” olyan sokat rajta.

Amit azonban maximális pontszámmal szeretnék kiemelni a könyvekeben az az illusztráció! Csodálatosak, aprolékosak és szerethetőek annak ellenére, hogy nem színesek. (Lehet pont ez a szépség benne.)

Ennyi. Olvastam külföldi oldalakon, hogy már két újabb része is megjelent, de én egyelőre azt mondom, nem kérek többet, köszönöm.

Amióta pedig Hollywood kezd felkészülni arra, hogy Harry Potternek is eljön hamarosan az utolsó felvonása, így keresgélnek a könyvpiacon, mi is lehetne az amivel kárpótolják a varázslatokat kedvelő mozinézőket. Ez a könyv is szóba került (sok sikert nekik, szükségük lesz rá, hacsak nem kapnak ki egy csodákat tevő forgatókönyvírót) Így lehet a filmet majd megkukkantom, hátha segít rajta, de az még jóval odébb lesz.