...és ezt pont én mondom, vicces. Másfelől, ha én mondom, el lehet hinni (aki ismer, tudja).
Naszóval, az úgy volt, hogy eljött egy újabb Könyvszerda -juszt sem csinálok reklámot a cégnek, úgyis mindenki tudja, hogy miről beszélek...ööö...írok-, ami pont egybeesett egy nehéz és könyvmentes időszak végével. Így aztán könyvet vettem újra és olyat tettem, amit nagyon régen nem: ponyvát vásároltam, papírfedelest. Név szerint Jane Green-től a Hiúság városát. Jelzem, jó az utalás a klasszikusra...
Szóval, nekiestem, lazításilag. Jó döntés volt. A lány, akiről szól, csillogó szemlyiség, brilliáns elme és gyönyörű. Cirka negyven kiló súlyfölösleg alatt. Újságíró, aki persze méltatlan munkát végez egy semmi lapnál és végtelenül magányos, valamint reménytelenül szerelmes egy kollégájába. Kliséhalmaz, tudom. Viszont belép a képbe az internetes randizás és a lány végre az lehet, aki legbelül: gyönyörű.
Nem akarom leírni az egész történetet, amiben meglepő módon tényleg vannak csavarok és nem várt fordulatok. Annyit azonban el kell mondanom, hogy legkevésbé sem a szereleről szól a történet: inkább a félelmekről és a hamis biztonságérzetről. Azokról a kapaszkodókról, amik bizton állíthatom, hogy minden nő életében ott vannak, csak másként manifesztálódnak: van, aki túlsúlyban, van, aki hamis kapcsolatokban tapasztalja meg őket. A variációk száma végtelen, sokféleképpen hívhatjuk a gyűlölt kalodákat, amiktől nem merünk elszakadni.
Ugyanakkor nem akar a könyv több lenni önmagánál: laza regény, kifejezetten kellemes. Pont nyaraláshoz illik, gyöngyöző fröccs mellé, az alkonyatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése