A blog olvasói már megszokhatták tőlem, hogy újabban Saramago rajongó vagyok, s bejegyzéseim nagy része az ő könyveiről szólnak.Az Embermás az eddigiekhez képest nálam egy újabb kategóriát alkot, kézen fogva a "Minden egyes név"-vel, hiszen olyan történetek ezek, amelyek tulajdonképpen bármelyikünkkel megeshetnek.
Tertuliano Máximo Afonso történelemtanárként tengeti unalmas életét, depresszióval küzd, 38 évesen túl van egy váláson, jelenlegi kapcsolatából is épp készül kiszállni...
Aztán egyszercsak kollegája javaslatára, aki a letargiából szeretné őt kizökkenteni, megnéz egy filmet, melyben fölfedezi hasonmását. Nyomozásba fog, melybe bevonja barátnőjét is, s egy idő után már maga is belátja: nincs megállás. Édesanyja figyelmeztetése ellenére csúnya játékba megy bele, melytől a történet tragédiává válik...
A "saramago-i vég", ezúttal jól sikerül, már azt hiszem, vége a regénynek (és milyen jól!), amikor felfedezem, hogy még egy rövid fejezet hátravan, talán ez nyugtat meg picit minket: mégsem történhet meg bárkivel hasonló.
Saramago speciális stílusa (vessző és pont mint összes használt írásjel) ellenére nagyon jól olvasható, ez a könyve egy izgalmas lélektani krimi(szerűség).
Ajánlom (Saramago-)kezdőknek és haladóknak egyaránt!
Tertuliano Máximo Afonso történelemtanárként tengeti unalmas életét, depresszióval küzd, 38 évesen túl van egy váláson, jelenlegi kapcsolatából is épp készül kiszállni...
Aztán egyszercsak kollegája javaslatára, aki a letargiából szeretné őt kizökkenteni, megnéz egy filmet, melyben fölfedezi hasonmását. Nyomozásba fog, melybe bevonja barátnőjét is, s egy idő után már maga is belátja: nincs megállás. Édesanyja figyelmeztetése ellenére csúnya játékba megy bele, melytől a történet tragédiává válik...
A "saramago-i vég", ezúttal jól sikerül, már azt hiszem, vége a regénynek (és milyen jól!), amikor felfedezem, hogy még egy rövid fejezet hátravan, talán ez nyugtat meg picit minket: mégsem történhet meg bárkivel hasonló.
Saramago speciális stílusa (vessző és pont mint összes használt írásjel) ellenére nagyon jól olvasható, ez a könyve egy izgalmas lélektani krimi(szerűség).
Ajánlom (Saramago-)kezdőknek és haladóknak egyaránt!
6 megjegyzés:
Ez kell nekem. :)
Nekem is!!! :)
Ha majd elolvastátok, akkor is kommenteljetek, oks? :-)
Köszi a bejegyzést, mindenképpen elovasom...
Szia! Én portugál-mániás vagyok, és már sokat hallottam Saramangoról, de még egy könyvét sem olvastam. Köszi, hogy megírtad a véleményed a könyveiről, tökre meghoztad a kedvem, és sikerült is megszereznem jópár könyvét portugálul, úgyhogy most bele is vetem magam :)
Gondolom nem lesz könnyű eredeti nyelven olvasni, kíváncsi leszek.
Zsófi, jó lenne, ha utána is írnál, ha esetleg magyarul is olvasol, és a kettőt össze tudod hasonlítani, arról is! Nekem Pál Ferenc fordításai jönnek be leginkább.
Megjegyzés küldése