A borítón ez olvasható: „az év legfelkavaróbb vallomása”. Engem nem sikerült felkavarnia, annál inkább untatott és értetlenül bámultam, amikor a végére értem.
Margaux-t kb. 3 évesen ismerhetjük meg. Apjával és anyjával él egy igen rossz környéken. Anyja mentálisan beteg, de hogy konkrétan milyen betegségben szenved, erről csak a történet előre haladtával hullik le a lepel. Annyira zavart, hogy nem tudom mi baja van. Egyszer teljesen normálisan viselkedett, máskor pedig nagyon furcsa dolgai voltak.
Apjáról is azt gondoltam, hogy beteg, majd csodálkoztam, hogy mégsem az. A családból csak ő beszél spanyolul és előszeretettel használja a nyelvet, hogy ne tudják meg miről beszélget pl. a boltban, telefonon. Nagy mártírnak állatja be magát, aki ápolja a feleségét, rengeteget dolgozik, háztartást vezet, még el is sikerül költözniük és ez persze csak az ő érdeme. Naná, hogy ezeket minden áldott nap el kellett mondania. Közben Margaux-ot okolja, hogy miatta beteg az anyja. Apukát sikerült megutálnom az első megszólalása után.
Na, de térjünk az úgynevezett lényegre. Peterrel a strandon ismerkednek meg, aki 2 fiával játszik a medencében. Margaux persze nagyon irigyli a fiúkat, figyeli a játékot. Peter őt is bevonja a játékba, majd meghívja anyjával együtt magukhoz. A házuk fantasztikus, Margaux helyében én is szívesen jártam volna oda. Minden hétfőn és pénteken történt a látogatás, anyuka kísérte el. Ilyenkor anya leült egy fotelba és írogatott vagy telefonálgatott, Margaux az állatokkal vagy a fiúkkal játszott. Majd Peter –ből előlépett a pedofíl oldal, de csak óvatosan, alkalmanként. Először megkérte a kislányt, hogy vetközzőn le, de nem nyúlt hozzá. Margaux 8 éves születésnapján megkérte, hogy fogja meg a nemi szervét. Ez volt a legmesszibb pont, amíg eljutottak. Ezután 4 évig nem találkoztak.
Mikor ismételten egymás mellé sodorta őket az élet, akkor kezdődtek az érdekes dolgok, de ezt már mindenki olvassa el maga.
Ok, Peter nem volt egy normális ember, de (és ezt félve mondom ki) Margaux sem az. Azért tizenévesen már lehetne annyi esze, hogy ilyen dolgokat nem engedünk meg egy idős embernek. Vagy ha megengedünk, akkor viszont szeretnie kellett azt a férfit. Szerintem nem lett kihasználva, tudatosan csinálta amit csinált. Persze most lehet mondani: „te nem kerültél ilyen helyzetbe”, „te is így tettél volna, ha te vagy ott”. Szerencsére nem én voltam ott, de azt hiszem eszem is több lett volna.
5/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése