Nagy
lelkesedéssel vágtam bele a történetbe a jól megírt fülszöveg, a szépséges
tengerpartos borító és a kemény könyvfedél kellemes fogása miatt. A General
Press érdekes könyveket ad ki, gondoltam most sem kell csalódnom. Sajnos egy
picit kellett.
A nyolcéves árva Julie Monday egész életét
meghatározza egy csodálatos kirándulás a tengernél. A parton megismerkedik a
nála valamivel idősebb Harry Walkerrel, és az együtt töltött néhány boldog
órának köszönhetően a két gyerek között elszakíthatatlan kötelék szövődik. A
nap végén azonban mindkettejüknek vissza kell térniük megszokott életükhöz.
Julie és Harry egy évtized múltán találkozik újra. Biztosan
tudják: őket egymásnak szánta a sors. Házasságkötésük után a jövőbe vetett
megingathatatlan hittel vágnak bele közös életükbe, gyermekük nevelésébe, ám
boldogságukat összezúzza a második világháború. Harry a felesége iránt érzett
szerelem és a hazájával szembeni kötelességtudat között vívódva végül úgy dönt,
csatalakozik a légierőhöz, így Julie-nak, a babájukkal egyedül maradva, kell
szembenéznie az egyre nagyobb élelmiszerhiánnyal és a Londont sújtó
bombázásokkal. Egyik nap közvetlen találat éri az óvóhelyet, ahová az utcáról
menekült. Julie ugyan életben marad, de súlyosan megsérül, és amikor magához
tér, nem emlékszik semmire a korábbi életéből. A lány új személyazonosságot kap
mint Eve Seaton, de múltjának megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan emlékképei
egyre kísértik. Döntést kell hoznia: új életet kezd, vagy talán hiábavaló
kísérletet tesz múltja apró darabkáinak összeillesztésére. Ilyen lehet
egy háború, párkapcsolatokat tesz tönkre és épít újakat, családokat bombáz szét
és barátságokat hoz létre.
Julie a szememben egy fantasztikus nő, aki szülő nélkül nő fel, amikor
kikerül az árvaházból háztartási alkalmazottként talál munkát, „egyedül”
vészeli át a londoni bombázásokat, elképzelhetetlen küzdelmet folytat amiatt,
mert elvesztette emlékeit, múltját, az előző 20 évét. Harry-t nem sikerült
megkedvelnem, egy romantikus könyvhöz képest kevés érzelmes jelenetet kapott az
írótól.
Sok mellékszereplővel találkozhatunk a könyvben, valakire nagyon
haragszom, mert rondán kihasználta főhősnőnket, de egyvalaki, Julie
barátnőjének anyukája, személyében megismertem azt, akinek úgy kellett volna
viselkednie, mint Harrynek. Energiát, pénzt, időt nem sajnálva kutatni kellett
volna szerelme után. Na, ekkor lett volna igazán romantikus a történet.
Kicsit túlzás volt a sok háborús részletes leírás is. Mert ha már
romantika, akkor valahogy nem vagyok kíváncsi arra, hogyan álcázzák a
repülőket, hogyan menetelnek több napon keresztül és hogyan kell hordani a
katonaruhát.
Végig drukkoltam Julie és Harry szerelméért, emiatt nem is ilyen véget vártam,
de belegondolva az írónőnek adok igazat, hogy ezt a befejezést választotta.
8/10
5 megjegyzés:
Bevallom: nem olvastam végig, mert a könyv olvasása még vár rám, de azt kell mondanom, hogy büszke vagyok rád! :)
Köszönöm! Örülök szavaidnak!
Jó lett :-)))
Köszönöm!
szerintem egyértelműen ilyen vég kellett! Én haragudtam volna az ellenkezője miatt!
Megjegyzés küldése