Amy Tan: A száz titkos érzék

Nos, sokkal jobb volt ez a könyv, mint amire számítottam. Igazából a különleges jelző a legjobb rá szerintem. Hogy miért? Mert egyszerre íródott könnyed, vagány, ugyanakkor igényes, szépirodalmi stílusban. Egyszerre található meg benne a hétköznapi élet és egy misztikus másik világ...

A történet elbeszélője Olivia, félig amerikai-félig kínai "lány". Az ő életébe csöppen bele 6 éves korában egy 18 éves nővér, Kuan, aki a féltestvére apai ágon, és teljesen kínai. Kuannak állítólag jin szeme van, ami azt jelenti, hogy látja a halottak szellemét és kapcsolatba tud lépni velük. Persze ez miatt bolondnak tartják, igazából Olivia sem tudja, hogy higgyen-e neki, vagy sem. Kuan halálra idegesíti Oliviát jótanácsaival, folytonos fecsegésével a túlvilágról, az előző életéről, mely a történet másik szála. Ugyanis Kuan állítólagos előző életéről szóló meséjét is részletesen végighallgatjuk Oliviával együtt, amely a XIX. századi Kínába kalauzol minket.

Kuan rettenetesen ragaszkodik Oliviához, aki viszont folyton menekül előle - így megy ez hosszú éveken keresztül, egészen felnőtt korukig. Addig, amíg Olivia házassága tönkremegy, és persze Kuan ebbe is próbál beleavatkozni. Ráveszi a válófélben lévő párt, hogy menjenek el vele Kínába a szülőfalujába. Ott pedig olyan történeteket tudunk meg Kuantól, amelyben a szellemek testet cserélnek és összekeverednek a személyek, már az sem világos ki kicsoda... És ha ez még nem lenne elég, olyan események történnek, amelyek rádöbbentik Oliviát, hogy nővére talán nem is bolond, aki csak össze-vissza fecseg egy másik világról...

Elképesztő dolgokkal találkozunk még a történetben, a reinkarnálódó szellemeken kívül van itt száz éves kacsatojás, ami valóban jellegzetes kínai étel (bár azt hiszem valójában csak száz napos), ecetesegér-bor(!) és egyéb nyalánkságok. Ugyanakkor pedig az élet alapvető kérdéseit boncolgatja: kik vagyunk, mi a boldogság, mik az igazán fontos dolgok az életben.

Azt hiszem, Kuan azt akarta megmutatni nekem, hogy a világ nem csupán egy hely, hanem maga a lélek, ami nem ismer határokat. A lélek pedig nem más, mint a végtelen, örök szeretet, amely elvezet bennünket az igazsághoz. Valaha azt hittem, a szeretet a boldogsággal egyenlő. Most már tudom, hogy aggodalom és szomorúság, remény és bizalom nélkül a szeretet nem is létezik. És ha az ember hisz a szellemekben, akkor abban hisz, hogy a szeretet halhatatlan. Ha a szeretteink meghalnak, csak normális érzékszerveink számára vesznek el, de ha emlékezünk rájuk, a száz titkos érzékünkkel bármikor megtaláljuk őket.

Ajánlom mindenkinek, aki könnyed stílusba csomagolt, misztikus/ezoterikus tartalmú történetre vágyik. Jókat hallottam az írónő többi könyvéről is, keresni fogom őket (Mennyei örömök klubja, Tűzisten asszonya).

Az egy-két apróbb, ponyvába illő fordulat miatt adok neki 9-et a 10-ből.