A főszereplő Cassiát, 1935-ben 28-29 éves korában ismerjük meg, életéről, gyermekkoráról a könyv olvasása közben kapunk képet. Cassia, az akkori világban nagyon emancipáltnak számító nő, nagyon okos, szellemes, gyönyörű, aki szereti a szerelmet, vállalja is azt. Gyermekkorában eldöntötte, hogy orvos lesz, fiatalként ezt a döntését meg is valósíthatta volna, ha váratlanul nem lett volna várandós, így a kiváló diploma megszerzése után, rezidensévei előtt fel is adja pályafutását, hogy odaadó felesége lehessen egy kevésbé jóeszű körzeti orvosnak egy kis angliai faluban.
A könyvben képet kapunk gyermekkoráról, megismerjük barátait, családját, megtudjuk ki vezette be őt a híres londoni társasági életbe, hogyan és kiktől szerezte élete nagy tapasztalatait.
Edward a feleségére, Cassiára burkoltan mindig féltékeny volt, szerintem ezért akarta őt feleségül venni. Önzésből. (Akkoriban még csodabogárként, különcként tekintettek a dolgozó nőkre.) Lett három gyermekük, éldegéltek boldogan (?) és unalmasan, míg jött a nő életében a „váratlan szerencse”: 29 éves korában egy jelentős összeget örökölt keresztanyjától, aminek hatására beindul egy hatalmas láncreakció. Különféle változtatások kivitelezésével (új autó, dadus alkalmazása, Londonban ház bérlése, munkába állás), hatalmas változások történnek a nő életében.
A történet kibontakozása közben, a régmúlt eseményeire való visszautalás formájában megismerjük a család többi tagját, Cassia barátait, akik között sokféle embertípus előfordul, ezeket az embereket Edward egytől-egyig utálja.
A könyv pergő stílusban, néhol lebilincselően gyorsan olvasatja magát. A fordítás tetszett (köszönjük Boudica édesanyjának Palásthy Ágnesnek), a többszörösen összetett mondatokat is értettem.
Ami nem tetszett: 1. a kevés szereplő között alig van „egyszerű”-átlagos ember. Titkolt bi- és homoszexuális, szerencsejátékos, pedofil, „őrült” stb. megtalálható a könyvben. 2. Olyan sok esemény történik hirtelen egyszerre, hogy olvasás közben nagyon elkezdett hiányozni a kidolgozottság, a gondolatiság, és kimondtam azt, hogy „ ilyen nem létezik”. Átváltottam „mese-olvasási” stílusba és azért olvastam végig, mert kíváncsi lettem vajon mi következhet még, ami addig nem volt. Természetesen egyfajta happy-end lett a vége, aminek egyáltalán nem örültem, mert jó lett volna valami sokkolóbb. Nekem túl tömény volt.
Edward a feleségére, Cassiára burkoltan mindig féltékeny volt, szerintem ezért akarta őt feleségül venni. Önzésből. (Akkoriban még csodabogárként, különcként tekintettek a dolgozó nőkre.) Lett három gyermekük, éldegéltek boldogan (?) és unalmasan, míg jött a nő életében a „váratlan szerencse”: 29 éves korában egy jelentős összeget örökölt keresztanyjától, aminek hatására beindul egy hatalmas láncreakció. Különféle változtatások kivitelezésével (új autó, dadus alkalmazása, Londonban ház bérlése, munkába állás), hatalmas változások történnek a nő életében.
A történet kibontakozása közben, a régmúlt eseményeire való visszautalás formájában megismerjük a család többi tagját, Cassia barátait, akik között sokféle embertípus előfordul, ezeket az embereket Edward egytől-egyig utálja.
A könyv pergő stílusban, néhol lebilincselően gyorsan olvasatja magát. A fordítás tetszett (köszönjük Boudica édesanyjának Palásthy Ágnesnek), a többszörösen összetett mondatokat is értettem.
Ami nem tetszett: 1. a kevés szereplő között alig van „egyszerű”-átlagos ember. Titkolt bi- és homoszexuális, szerencsejátékos, pedofil, „őrült” stb. megtalálható a könyvben. 2. Olyan sok esemény történik hirtelen egyszerre, hogy olvasás közben nagyon elkezdett hiányozni a kidolgozottság, a gondolatiság, és kimondtam azt, hogy „ ilyen nem létezik”. Átváltottam „mese-olvasási” stílusba és azért olvastam végig, mert kíváncsi lettem vajon mi következhet még, ami addig nem volt. Természetesen egyfajta happy-end lett a vége, aminek egyáltalán nem örültem, mert jó lett volna valami sokkolóbb. Nekem túl tömény volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése