2011. június 26., vasárnap

Alan Glynn: Csúcshatás

Nem lenne rossz, ha létezne az MDT tabletta a valóságban is, persze minden mellékhatás nélkül. Az ember csak bevenne egyet és ha épp arra vágyna, jól felpörgetné az agyát. Percek alatt befogadhatna és meg is tanulhatna nehéz szakszövegeket, fél óra alatt kitakarítaná a lakást, rendszerezné a rendetlenséget, előjönnének szunnyadó képességei, 1-2 nap alatt megtanulhatna egy nyelvet és nem utolsó sorban kiolvashatna egy könyvet egy óra alatt, akár az eredeti nyelven... Istenem.... Mennyit, de mennyit lehetne így olvasni - remélhetőleg élvezetesen. Így nem kellene azon siránkoznom, hogy rövid az élet annak minden szépségének megismerésére és az összes engem érdeklő könyv elolvasására.

A new yorki Eddie Spinola véletlenül hozzájut a szóban forgó csodaszerhez volt sógorától, akit már 10 éve nem látott és aki véletlenül másnap meg is hal. Eddie pedig illegális tulajdonosává válik majdnem 500 db MDT tablettának, ami egy gyógyszegyár titkos, nem piacra dobott, veszélyes terméke. Használja is. Naponta 1-2 szemet. Először csak takarít, aztán megcsinálja pár óra alatt hónapok óta halasztgatott munkáját, majd odáig fajul a pörgése, hogy a tőzsde minden idők egyik legsikeresebb brókerévé válik, sőt egy nagyvállalati fúzió kulcsfigurája lesz belőle. Ezt a karriert mindössze pár hét alatt futja be az MDT segítségével. De persze semmi nem tarthat örökre és Eddie mellékhatásokat is észlel...

Az elején kifejezetten tetszett a könyv, főleg a stílusa. Látszik rajta, hogy Glynn tud valamit az írásról: gördülékeny, választékos, ugyanakkor modern és kissé cinikus. A cselekmény sem hétköznapi, ahogy leírja Eddie kedélyének hullámzásait, attól függően, hogy épp van-e benne anyag vagy épp félig leszokóban van róla.
A regény közepén kezdtem elveszíteni az érdeklődésemet, mert az eleje alapján azt hittem, hogy valami nagy dolog van készülőben, ami valahogy elmaradt és maradtak az átlagos akciófilmbe illő történések, ami nekem kevés volt.
A szerkezete ennek ellenére nem volt rossz, mert az egész regény egy utólagos visszaemlékezés a pörgős napokra, időnként bevillan a jelen a múlt sorai közé, a végét pedig nyitva hagyja az író, gondoljuk mi tovább, hogy mi fog történni Eddie-vel...

Nem vágott falhoz, többre számítottam, nem volt ez több, mint egy tök átlagos akció-thriller. Viszont ha a cselekményt valahogy ütősebbre fogná, Glynn biztos, hogy nagyon jó regényt tudna írni ebben a műfajban.



Nincsenek megjegyzések: