Bevallom őszintén, nem nagyon szeretnék erről a könyvről írni, de azért teszem, hogy ne feledjem, és, hogy vállaljam a gondolataimat. Elgondolkodtam, vajon én miért nem ájultam el tőle?
Kiveszett belőlem a romantika? A mesék szeretete? Nem hiszem, hiszen vannak kedvenc könyveim a szórakoztató irodalom alkotásait tekintve.
Annyira szerettem volna kedvencelni, de többre vágytam? Még ezt sem mondhatom, hiszen nem olvastam véleményt csak a tetszési indexeket figyeltem a molyon.
A Waverley-kert a Waverley lányok kertje, otthona, azaz Claire-é. Itt él egyedül, de nem magányosan, munkája és csodakertje kitölti az életét. Fél a változásoktól, a mástól. Ebbe az életébe csöppen bele régen nem látott húga Sidney és annak kislánya Bay, aki -bár soha nem gondolta, hogy valaha vissza fog térni ide- váratlanul felbukkan életében, és itt ragad.
Az események izgalom nélkül peregnek, különösebb izgalom nincsen, az a kis esemény sem ért váratlanul. Megismerjük a lányokat, a múltjukat: miért élt itt Claire, és miért menekült el innen Sidney, ki volt az édesanyjuk, és megismerjük a kisváros néhány lakóját.
A regényben csordogál a romantika, a szerelem, a mágia, a kedves idős ténykedése, élete és személyisége irigylésre méltó; a kisváros olyan lehet, mint amilyenek az amerikai filmekben láthatunk (=állóvíz, kevés hullámmal, amit a gazdag családok keltenek). Természetesen van benne hárpia szereplő is, aki szánalmas, és annak egy még hülyébb anyja, aki látszik, hogy beleszületett a jóba, az intrikába és, hogy a női fortélyokkal próbálja meg életét megfelelően irányítani.
A könyvet gyorsan elolvastam, érdekelt, így nem mondhatom, hogy nem volt jó, hiszen azokat a könyveket be sem fejezem.
Mondjuk úgy, hogy nekem kevés volt.
Kedvenc gondolataim, amik tényleg elgondolkodtattak, a házzal, az otthonnal, és a kerttel kapcsolatos voltak (azaz a röghöz-kötöttséggel)Kiveszett belőlem a romantika? A mesék szeretete? Nem hiszem, hiszen vannak kedvenc könyveim a szórakoztató irodalom alkotásait tekintve.
Annyira szerettem volna kedvencelni, de többre vágytam? Még ezt sem mondhatom, hiszen nem olvastam véleményt csak a tetszési indexeket figyeltem a molyon.
A Waverley-kert a Waverley lányok kertje, otthona, azaz Claire-é. Itt él egyedül, de nem magányosan, munkája és csodakertje kitölti az életét. Fél a változásoktól, a mástól. Ebbe az életébe csöppen bele régen nem látott húga Sidney és annak kislánya Bay, aki -bár soha nem gondolta, hogy valaha vissza fog térni ide- váratlanul felbukkan életében, és itt ragad.
Az események izgalom nélkül peregnek, különösebb izgalom nincsen, az a kis esemény sem ért váratlanul. Megismerjük a lányokat, a múltjukat: miért élt itt Claire, és miért menekült el innen Sidney, ki volt az édesanyjuk, és megismerjük a kisváros néhány lakóját.
A regényben csordogál a romantika, a szerelem, a mágia, a kedves idős ténykedése, élete és személyisége irigylésre méltó; a kisváros olyan lehet, mint amilyenek az amerikai filmekben láthatunk (=állóvíz, kevés hullámmal, amit a gazdag családok keltenek). Természetesen van benne hárpia szereplő is, aki szánalmas, és annak egy még hülyébb anyja, aki látszik, hogy beleszületett a jóba, az intrikába és, hogy a női fortélyokkal próbálja meg életét megfelelően irányítani.
A könyvet gyorsan elolvastam, érdekelt, így nem mondhatom, hogy nem volt jó, hiszen azokat a könyveket be sem fejezem.
Mondjuk úgy, hogy nekem kevés volt.
A hazatérés jó dolog, mindenkinek van otthona.
Ill. ezen a mondaton is nagyon elgondolkodtam, nem is kicsit: "Claire megtanulta, hogy a családtagokra sem számíthat mindig. azt is megtanulta, hogy ők nagyobb fájdalmat okozhatnak neki, mint bárki más a világon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése