Ó, hát ez a kafkai történet jól "megdolgoztatott". Viszont ez még csak nem is fikció. Mindig sírunk, hogy nem jó, amiben éppen vagyunk. Pedig lehetne sokkal rosszabb, volt sokkal rosszabb. Vagy az mégis jobb volt? Nekem bizony nem. Bár én csak elbeszélésekből, leírásokból táplálkozhatok."Nem árt, ha a forradalom kitörése előtt néhány nappal kórházba vonul az ember, a forradalom leveréséig ott is marad, a megtorlás alatt pedig békésen lábadozik otthon. A sors így megóvja attól, hogy a kritikus napokban rosszul döntsön, sőt döntsön egyáltalán, és róla sem dönthetnek rosszul sem a forradalom idején, sem a leverése után azok, akik mások életéről döntenek."
Vagy mégsem?
Azt gondolja az ember, hogy tisztességesen, törvénytisztelően él, nem bánt senkit, békében él a környezetével, akkor nincs semmi gond, az igazságszolgáltatás nem találhatja meg. Dehogynem!
A történet az 1956-os forradalmat követő hónapokban játszódik, egyben kiváló korrajz. Megrendítő, siralmas és a legfőbb érzés a TEHETETLENSÉG. A főhős Fátray Gyula - úgy érzi - nagy szerencséjére a forradalom kitörésekor pont aranyér műtét miatt fekszik kórházban. Ez jó kis alibinek bizonyul(na), amikor a későbbiekben keresik, kikiáltják a bűnösöket. De nemhogy alibinek rossz, még a gyanú is inkább rávetül emberünkre.
Küzd foggal-körömmel, az igazát akarja, tudja(?) bizonyítani. Mindenki ellene fordul, az egész világ az ellenségévé válik. Néha már a szívem szakadt meg érte/(értük).
Az egész korszak egy nagy homály előttem. Inkább csak hangulatok, benyomások érnek ezzel kapcsolatban. Véleményt, főként politikait nem tudok alkotni. Ha tudnék, sem akarnék. Struccpolitika? Lehet! Foglalkozni mindenképp kell vele, Spiró könyve erre szerintem nagyon alkalmas. De feldolgozni hogy???
Azt mondja az ember, hogy neeee, ilyen nincs, nem is volt, pedig számtalan dokumentáció, adat bizonyítja. Nagyon remélem, hogy soha...
Hogy hepiend-e a vége? Fogalmam sincs... Nem tudom, sírjak vagy nevessek? Röhögő- vagy sírógörcsöt kapjak-e!?
"Elvtársak, nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy oda jussunk, ahol most vagyunk!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése