2012. október 9., kedd

Gayle Forman: Hová tűntél?


"Szükségem volt valakire akit, gyűlölhetek és mivel téged szeretlek a legjobban  ...rád esett a választás."


Most pótolnám ezt, hiszen mindkét könyv megérdemeli, hogy szót ejtsek róluk. Nekem mindkettő kedvenc lett, ha lehet így fogalmazni, tudván, hogy mindkét történet szomorú és nehéz. 

Az első részben megismerünk egy tehetséges és kedves lányt Miat és a családját. Mia, Adam személyében megízleli az első szerelmet, aztán élete első csapását is, amiből sokan képtelenek lennének felállni.

A második részben, vagyis ebben a könyvben ,három évet átugorva Adamhoz csatlakozunk, aki elmeséli nekünk,hogy mi történt azután...

Azt leszögezném, hogy bár fiatalkoról szól a történet, én mégsem sorolnám az ifjúsági vagy ha jobban tetszik YA kategóriába, annál sokkal nehezebb, töményebb, szomorúbb könyv, hogy egy kamasz megértse, felfogja, átérezze.

Tetszett, hogy Mia is, Adam is olyan érett, értelmes!! Távol áll a tőlük a korukra jellemző flegmaság, butaság, felszínesség. Érett, értelmes emberek, szerintem ezért is lehetett rájuk építeni a második részt, úgy ahogy.
Tetszett ahogy a szerző végiggurította történetük fonalát, olyan logikus az egész és persze nem mellékes, hogy izgulhattunk is, így úgy érzi az olvasó, hogy ez több mint egy szimpla szerelmes regény.
A hangulata nekem nagyon hasonlít a Love story-hoz, ami egyáltalán nem baj, sőt örülök, hogy lehet hasonlóan gyönyörű, fájdalmas regényt írni. Emlékszem azt végig sírtam, ezt a két kötetet pedig végig reménykedtem.

Nincsenek megjegyzések: