1946-ban megszületik egy kislány,még senki meg nem mondta
volna,hogy művész lesz-énekes,dalszerző,költő aki egész életében
végig kísér egy fiú, Robert akiről ez a könyv is szól.A könyvborítón a hatvanas évek divatja szerint öltözve egy fiú és egy lány,egymást átölelve mosolyog a fényképezőgép lencséjébe,nagyon sok fotó készül még az évek alatt,egészen addig amíg a fiú híres nem lesz.
De addig nagyon hosszú az út,és nagyon sok minden történik velük-kicsit olyan volt ez a történet mint valami szürreláis mese.
Ritka,hogy én ilyen témájú könyvet vegyek a kezembe,az első mondat után viszont nem volt megállás,elkísértem Pattit Amerikába,New Yorkba és egyik ámulatból a másikba estem.
Magamon is csodálkoztam,hogy tetszett ez a könyv,illetve,hogy ennyire tetszett.Sosem voltak művészi hajlamaim,sosem értettem őket, megmutatják ,hogyan lehet zenét szerezni,füvezni,éhezni,hogy festőállványt vehessenek,kenyér helyett heroinra költenek..Ez a könyv bemutat egy másik világot,ahol a legtöbb nagy név mint Jimi Hendrix,vagy Janis Joplin egy szalmalángnyi életben egy pillanat alatt lobbantak el.
De mielőtt ellobbantak volna még lehetett velük sörözni,meghallgatták a versedet,vagy csak együtt zenéltetek.
Tetszett,hogy ezek az emberek felnéztek egymásra nem pedig irigykedtek,merítettek egymás munkásságából,és nem akarták eltiporni a másikat.
A könyv Robertnek állít emléket,egy fiúnak akire ha józanul ránéztél, tudtad nem lesz jobb sorsa mint a többi zseninek.Patti baromi józan maradt ,mindeközben művész is tudott lenni,ez azokban az időkben nem lehetett éppen könnyű.
Aki szereti ezt a világot,a hatvanas-hetvenes évek hangulatát annak nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése