Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

.... január, február, március, április, május, június, július, augusztus, Szeptember ... igen, a Szeptember legyen nagybetűvel, hiszen ő egy 12 éves kislány, akiről a könyv végére kiderül, hogy elragadott vagy cseregyerek.

Szeptember, aki Tündérföldre kerül, egy leopárd hátán, a Zöld szél segítségével halad tovább egy ideig, s amikor egy fakanál visszaszerzéséért útnak indul a Márkinőhöz, bár visszaszerzi, de új feladatokat kap. S mint megannyi mesehős, dacolva a negatív körülményekkel csak megy előre, vállalja a veszélyeket a kard megszerzéséért, s mire körbejárja Tündérföldet, s visszaér, kiderül számunkra is minden.

S mi a jó mese lényege? -  mindig az igazság győz, ahol a gonosz megbűnhődik; az erkölcsi, magatartási és társadalmi normákat képesek közvetíteni, amelyek az életben maradásukhoz szükségesek, feszültséget old, ill. a megfelelően megírt mesék a fantázia mozgásba lendülésével még az életünket is gazdagítják.  Nem utolsó sorban a mesék utat mutatnak több tekintetben: a boldogulásban, a kockázatok vállalásában, a segítség nyújtásában és érkezésében is. A hős, vagy a hősnő soha nem marad egyedül, mindig érkezik valami segítség, amelyek szükségesek útjának befejezéséhez.
 Ez a könyv egy mese. Nem a mi magyar népmeséink, de tartalmazza mindazokat a dolgokat, amelyek egy mesénél fontosak, s így biztosan meg lesz elégedve az olvasó, hiszen benne vannak a konfliktusok, az akadályok, a találkozások, a pergő események; megismerjük Szeptembert a kislányt -aki májusban született-, szimpatizálunk vele, és szeretjük őt, hogy ismeri a meséket, hogy ismeretlenül, váratlanul megérkezve ennyire jól kiigazodik Tündérföldön, hogy ennyire érzi, mit szabad és mit nem szabad itt tennie.
Megkedveljük különleges barátait, újdonsült ismerőseit: én személy szerint nagyon szerettem A-Ly-et, aki egy könyvgyík, de nem tudok rosszat mondani egyik szereplőre vagy átmenetileg megjelent kis állatkára sem. Még a félelmetes cápát is elfogadtam. Hiszen ők meseszereplők, a mesék pedig jók. Bár sokan nem szeretik, sok gyerek csak intézményes keretek között találkozik hallott-felolvasott mesével, de ez a történet, a terjedelméből és az izgalmaiból kifolyólag alkalmas arra, hogy az ilyen könyveket szerető felnőtteken kívül, az izgalmakat kereső kisiskolások is megbirkózzanak vele.

Fantáziátlanságomból kiindulva mindig ámulok és bámulok, ha valaki ilyen fordulatos, kreatív történetet tud írni, az idegen könyvek esetében pedig megemelem a kalapomat a professzionális fordításokon. Ez a könyv is ilyen, hiszen olyan nevekkel és szavakkal találkoztam amelyek megmosolyogtattak.

S mi a mesék lényege: Minden jó, ha a vége jó; aki nem hiszi el Szeptember történetét, az járjon utána, hogy kicsoda Mályva, kit takar a Márkinő, aki gonosszá lett, miért vannak leláncolva az állatok, kik azok a Nanák, vagy éppen miért zokogott a kislány a vitorlásán, milyen szerepe volt a cicának, és ..............?

S végül csak azt a két dolgot tenném hozzá, hogy itt is megjelenik egy ruhásszekrény, amelynek köze van e misztikus-mesebeli utazáshoz, s a másik, ami -felnőttként- talán a leginkább tetszett a történetben, amikor Lúg a három kádban megfürdette Szeptembert:

1.

"Ez a kád arra való, hogy megmossuk a bátorságodat. (...........) Amikor megszületsz -mondta halkan a gólem-, a bátorságod még tiszta és új. Mindenhez elég bátor vagy (...). De ahogy idősödsz, a bátorságod magához vonzza a piszkot, a megkérgesedett dolgokat, a mocskot és a félelmet, és a tudást arról, hogy mennyire el tudnak romlani a dolgok és milyen a fájdalom. (....) Ezért időnként le kell sikálnod és mozgásba lendítened, különben soha többet nem leszel bátor."

2.

"Ez a kád arra való, hogy megmossuk a kívánságaidat...Mert az ember régi életének kívánságai elhervadnak és összeasznak, akár az elöregedett levelek, hacsak nem helyettesítik őket új kívánságok, ahogy a világ változik. Márpedig a világ mindig változik. (...) A gond az, hogy nem mindenki tudja, mikor kell kimosni a kívánságait."

3.

"Végül - mondta Lúg- megmossuk a szerencsédet is. Amikor a lelkek felsorakoznak, hogy megszülessenek, az utolsó pillanatban felszökkennek, és hogy szerencsések legyenek, megérintik a világ szemöldökfáját.(...) Valamennyit mindenkinek sikerül megszereznie. (....) A szerencsét azonban el lehet költeni, mint a pénzt, vagy elveszíteni, mint az emlékezetet, vagy elpazarolni, mint az életet. (...) Nincs fürdő ami visszahozhatná a szórakozottság és túlzott magabiztosság miatt elveszített szerencsét. Ám a konzervatív, fáradt, kockázatmentes élettől elsorvadt szerencsét fel lehet hizlalni..."

.... megkeresem Lúgot, a gólemet, és kérek egy-egy darabot az ujjából, és belemerülök néhány percre a vízbe.