2013. június 19., szerda

Charles Martin: A tücskök éneke


Sokat olvastam gyerekkoromban, …. Halott írók suttognak a fülemben folyamatosan, ez élteti bennem a lelket.

A könyv kinyitása előtt tudtam, hogy sokat fogok sírni. Milyen igazam lett, már a 21. oldalon könnybe lábadt a szemem, a történet végére pedig sikerült elhasználnom jó pár papír zsebkendőt. Igaz kiszámítható a történet, biztosan tudod már a 70. oldal környékén, hogy mi lesz a vége, de ahogy Charles Martin leírja, azt nem szabad kihagyni. Regénye szívszorító történet, amelyben megmutatkozik a szerző mélységes humánuma és az emberekbe vetett hite.

Egy georgiai kisváros közelében, a Burton tó partján a világ zajától távol, visszavonultan él Jonathan Mitchell, barátainak Reese, az egykor jónevű és híres szívspecialista. Zárkózottságának okát csak a közelben élő sógora, Charlie ismeri. Reese hátat fordított az orvoslásnak, a kórháznak, amelyben dolgozott és az embereknek, most minden idejét csónakok javításával tölti. Egy napon a sors és egy autóbaleset az útjába sodor egy veleszületett szívbetegségben szenvedő árva kislányt, Annie-t, aki a kisvárosban limonádét árul adományokat gyűjtve a rá váró életmentő műtétre. Az illúzióit vesztett férfi és a reményeinek élő kislány története ettől kezdve összefonódik. Időben ugrálós sztoriba csöppenünk, ahol egyszer Reese múltjában, másszor Reese jelenében vagyunk. Megtudjuk miért is lett szívsebész és mi vezetett addig a lépésig, hogy feladja pályáját. A könyvben egy varázslatos mese olvasható az élni akarásról, a barátságról, a szeretet és a hit gyógyító erejéről.

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.”

Kivételesen nem a főszereplőket szerettem meg a legjobban, hanem Charlie-t, Reese sógorát. Reese szomszédságában lakik és vak. Vaksága egy szörnyű eseményhez kapcsolódik és szerencsétlenségére ez a látvány marad meg lelki szemei előtt örökre. Ő mégis feldolgozza, már amennyire lehet, a történteket és megpróbál a lehetőségekhez képest normális életet élni. Rengeteget segít sógorának, támogatja őt lelkileg. Fantasztikus ember lehet, egy igazán jól kidolgozott karakter.
Furcsálltam a könyv címét, de erre is választ kaphatunk a történet folyamán.

Nagy sajnálatomra, azonban le kell vonnom csillagokat, mert a vége már túlságosan sok volt. Rengeteg minden történik pár oldal alatt, a lelkemet jól fel is zaklatta, de agyilag eltúlzottnak tartottam. Apukám erre mondta régen: giccs. Persze attól nem ment el a kedvem, hogy Martin többi könyvét is elolvassam, nagy szeretettel várom.


8/10

Nincsenek megjegyzések: