Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák

Úgy voltam Hosseinivel, hogy a Papírsárkányok elolvasása után éreztem, hogy igazán el kellene olvasnom még egy művet tőle, hogy elmondhassam, hogy hangosan, őrjöngve rajongok-e érte, vagy csak csendesen meghúzódva olvasom a könyveit?

Ez utóbbi- jött a válaszom belülről. Ízlelgetve, kóstolgatva, lassan elmélázva olvastam az író új könyvét.

...egy mese köré/mellé írt történet, amelynek lényege, hogy a szülők kénytelenek feláldozni az egyik gyermeküket a div-nek, akit szőrős, görbe szarvú fenevadként aposztrofáltak, s amikor a fájó szívű édesapa egyszer csak útra kel, hogy felkeressen és megvívjon a gonosszal, akkor szembesül egy másfajta élettel, egy jóléttel, ami a gyermeke számára egy jó, az ő számára pedig egy olyasfajta gondolat, hogy örül a gyermeke jólétének, ellenben ő nagyon szenved a kedvenc gyermeke hiányától. Nehéz döntést kell hoznia........., amit meghoz.

"..a kegyetlenség s a jó a jó szándék, csak ugyanannak a színnek az árnyalatai."

Egyik oldalról nézve, Hosseini története tulajdonképpen Pari (=tündér) története, akit édesapja 2 éves korában elszakított magától, a nevelőanyjától és szeretett testvérétől Abdullah-tól, hogy Kabulban egy jó módú családnál éljen.

A könyv ezt az utat járja át, több oldalról, több szereplőn keresztül részletesen bemutatva, ahol az összes szempontot elolvasva állnak össze a mozaikdarabok. Kinek milyen szál jutott, hogy eljusson a ma már Párizsban élő Pari-hoz; hogyan és miért került oda?; és egyáltalán hogyan derült fény mindenre, s, hogyan találkozott a több, mint fél évszázada nem látott testvérével, akire már nem is emlékezett.

Őt a kisgyermekkori felejtés segítette, míg bátyjának ez nem adatott meg az érzelmileg fájdalmas életében.

A másik oldalról nézve pedig több történet, több élet, több szál, több nézőpont.

Nabi, a nagybácsi, aki az "üzletet" intézte.

Mr. Vahdati és Mrs.Vahdati a szülők, akiknek nem sok év jutott ki a boldogságból.

Egy Kabulba került plasztikai sebész, aki a házukban lakott később; vagy akár a féltestvér, az unokahúg.

Kabul, Párizs, vagy éppen egy amerikai város. De bárhol is játszódik, elgondolkodhatunk, rácsodálkozhatunk, tapasztalhatunk.

Khaled Hosseini ismét egy olyan történetet írt, ahol tapasztalhatók az afgán szokások, amelyek összekeverednek más országok szokásaival, de egy a lényeg: a kép összeáll, a kör összeér, s a történet egésze mehetne a feledés homályába, de mégsem ez történik. Sikerül a megbonthatatlan kör, még akkor is, ha küzdeni is kell érte bizonyos értelemben.

Szép írás, ajánlom a szépirodalmat kedvelőknek, azoknak, akiknek nem a szerelem, nem a pörgés a lényeg, hanem az emberi sors.

Libri-Kiadó

2013

8/10