Az 1967-ben született írónő belga diplomataszülők gyermekeként nőtt fel. 25 éves korától ontja regényeit, a francia írónemzedék egyik legtehetségesebb képviselőjének tartják. A Holt határon című regénye 1998-ban jelent meg.
A fülszöveget nem olvastam el, mert terjedelmesnek találtam a 150 oldalhoz. Az írónőről szóló bevezető utáni első mondat első része: „A Holt határon egy kis szigeten játszódik…”, nekem ennyi ismét elég volt, hogy kikölcsönözzem. Nem tudtam, hogy szűken nézve 3 szereplője van ennek a pszicho-thrillernek. Sőt azt sem tudtam, hogy thrillert fogok olvasni.
Elkezdtem, és nem tudtam letenni. Egyik szereplője „Kapitány”, aki 77 éves, és él vele egy 23 éves lány „Hazel”, akit megmentett az I. világháború végén. A két ember között elég különleges, ellentmondásokkal teli kapcsolat van: a Kapitány egyszerre gyámapja és szeretője a lánynak. (A fülszövegből idézve: …”hogy lehet gyűlölve szeretni és szeretve gyűlölni….”)
A történetbe már az elején bekapcsolódik egy ápolónő, Francoise, aki ápolni kezdi egyiküket, így bővül háromszereplősre a rövidke könyv.
Miért mentette meg a férfi a lányt, mi célból, mi okból tartotta őt egy különleges házban?, ezeket nem ismertetem, mert azzal el is mondanám a történetet. Az ápoló megérkezése és ott léte fényt derít mindenre.
Az írónő izgalmasan és érdekfeszítően szövi az eseményeket, sőt még a Pármai kolostorhoz is kedvet kaptam :-). A végéig izgultam a befejezés megvalósításán, tulajdonképpen tetszett is, amikor találtam még egy (alternatív) befejezést. Az írónő fantáziája valószínűleg feszítette őt, mert úgy érezte, hogy kell még egy: döntsünk mi olvasók, melyik a jobb, melyik a reálisabb. Természetesen nekem is jobban tetszik az egyik, történetesen az első, de ekkor még tényleg hiányzott valami, de nem tudtam megfogalmazni, hogy mi. Ekkor továbblapoztam, megtaláltam a „folytatást” vagyis a következő befejezést, így alakult a kisregény kerek egésszé, és így tudtam megállapítani, hogy az első befejezés tetszett jobban.
A fülszöveget nem olvastam el, mert terjedelmesnek találtam a 150 oldalhoz. Az írónőről szóló bevezető utáni első mondat első része: „A Holt határon egy kis szigeten játszódik…”, nekem ennyi ismét elég volt, hogy kikölcsönözzem. Nem tudtam, hogy szűken nézve 3 szereplője van ennek a pszicho-thrillernek. Sőt azt sem tudtam, hogy thrillert fogok olvasni.
Elkezdtem, és nem tudtam letenni. Egyik szereplője „Kapitány”, aki 77 éves, és él vele egy 23 éves lány „Hazel”, akit megmentett az I. világháború végén. A két ember között elég különleges, ellentmondásokkal teli kapcsolat van: a Kapitány egyszerre gyámapja és szeretője a lánynak. (A fülszövegből idézve: …”hogy lehet gyűlölve szeretni és szeretve gyűlölni….”)
A történetbe már az elején bekapcsolódik egy ápolónő, Francoise, aki ápolni kezdi egyiküket, így bővül háromszereplősre a rövidke könyv.
Miért mentette meg a férfi a lányt, mi célból, mi okból tartotta őt egy különleges házban?, ezeket nem ismertetem, mert azzal el is mondanám a történetet. Az ápoló megérkezése és ott léte fényt derít mindenre.
Az írónő izgalmasan és érdekfeszítően szövi az eseményeket, sőt még a Pármai kolostorhoz is kedvet kaptam :-). A végéig izgultam a befejezés megvalósításán, tulajdonképpen tetszett is, amikor találtam még egy (alternatív) befejezést. Az írónő fantáziája valószínűleg feszítette őt, mert úgy érezte, hogy kell még egy: döntsünk mi olvasók, melyik a jobb, melyik a reálisabb. Természetesen nekem is jobban tetszik az egyik, történetesen az első, de ekkor még tényleg hiányzott valami, de nem tudtam megfogalmazni, hogy mi. Ekkor továbblapoztam, megtaláltam a „folytatást” vagyis a következő befejezést, így alakult a kisregény kerek egésszé, és így tudtam megállapítani, hogy az első befejezés tetszett jobban.
Nehéz csillagoznom, gondolkodom 9 vagy 10,
legyen 10!
3 megjegyzés:
ez érdekes lehet!
Szeee, ez megint olyan könyv, ami rámtalált. Nekem nagyon érdekes, egynapos könyv, ami egységes, kerek-egész volt aznap számomra.
("tökéletes"?-utalás a moly-ra)
Sajnos én nem vagyok elég bátor, hogy így "rámtaláljon" egy könyv :( Bár most épp próbálkozom eggyel...
Megjegyzés küldése