Jo Edwards, (50) miután a férje elhagyta egy fiatalabb nőért, aki ráadásul önmaga 25 évvel fiatalabb kiadása (de csak külsőre), férje jó barátja, Michael, Temzén állomásozó bárkájára költözik, hogy új életet kezdjen. Itt csatlakozik hozzá Dora Hamilton (22), lánya legjobb barátnője, aki a saját esküvője elől szökött meg.
Mindketten menekülnek, leginkább a saját félelmeik elől. Első pillantásra úgy tűnik, csupán Jo találta meg a számítását, hiszen a Három Nővér szomszédságában horgonyzó jachtok és bárkák tulajdonosai főként az ő korosztályából kerülnek ki, azonban hamarosan felbukkan az ifjú Tom, aki a közeli hajótelepen dolgozik, és nem csupán új állást, de új életet is kínál a burokban nevelkedett Dorának.
A két nő, ahogy az mai, modern hősnőktől elvárható, tehát két fronton próbálja megvalósítani önmagát: szerelmet és munkát keresnek. Jo, a sokéves háziasszonyi szerepkör után elszántan küzd, hogy ne legyen láthatatlan, és minden erejével azon van, hogy késleltesse a klimaxot és az azzal járó aszexualitást. Szerencsére kiderül, hogy messze van még ettől az állapottól, s nem csak karaktere sziporkázik, de szenvedélye is nagy lánggal lobog. Munka fronton viszont az anyai és háziasszonyi szerepkörből merít, régi kreativitását kamatoztatja új környezetben.
(Érdekes fordulat, hogy Jo új életében milyen fontos szerepet kapnak férje régi férfi barátai.)
A két nő közül fiatal kora ellenére Dora a konvencionálisabb karakter, a szófogadó, jó kislány, aki jól behatárolt keretei között érzi csak biztonságban magát. Ebből billenti ki Tom, aki bátorságpróbákkal próbálja Dora számára bizonyítani, hogy színesebb életet is élhet, anélkül, hogy túlzásokba esne vagy bárkit megbotránkoztatna.
Katie Fforde karaktereit és történeteit nem lehet nem szeretni. Mindegyik elbűvölő, pontosan olyanok, mint a jól eltalált borítók. A hősnők pedig nagyon is valóságosak, amit az eszkapizmust kedvelő kritikusok gyakran felrónak neki (miért nincs a 26 éves hősnőnek még pasija és rendes ruhatára). A feminista hajlamú kritikusok viszont azért kárhoztatják, mert mindig a férfi érkezése az, ami a hősnő életében elindítja a változást.
Érdekes, hogy az ötvenes éveiben járó írónő hősnői egyre fiatalodnak, és az újabb történetekben már a huszonévesek a főszereplők, míg a korábbi főszerepeket játszó harmincas és negyvenes nők a legjobb barátnő mellékszerepébe csúsztak. Az ajánló (Jane Austen bája és Jilly Cooper humora) is inkább ezekre a régebbi könyvekre érvényes, ahol a hősnők talpraesett, nagyon határozott, olykor talán csípős nyelvű harmincasok. Remélem, idővel ezek a történetek is sorra kerülnek, és megjelennek magyarul. Mindazonáltal Katie Fforde cseppet sem új csillag, csupán a magyar olvasók polcain.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése