Random emeltem le a polcról, amikor fel akartam fedezni a nem feketébe kötött ifjúsági irodalmat. Persze, így sem sikerült elszakadnom a kedvenc kiadómtól.
Azonnal megfogott. Charlie az, aki megmondja hogyan kéne élnem. Vagy valami ehhez hasonló mondatba ütköztem és azt hittem, a főszereplő, Henry skizo és Charlie a másik énje. De nem, Charlie nagyon is valóságos figura. Vagy legalábbis... Nem lövöm le a poént.
De Henry nem skizo, csak poszttraumás-
Elképesztő, hogy mennyire él ez a könyv! Emlékszem, már a vége felé jártam, valahonnan mentem hazafelé metróval és álltam a fémrúd mellett, mint szinkronszínész a mikrofon mellett, és ugrált a szemöldököm, a kezemet ökölbe kellett szorítani, hogy ne gesztikuláljak. De azért minden reggel úgy ébredtem, hogy megvitattam magammal a problémáimat a regény stílusában. Nem tudom miért, de engem feldob, ha ennyire átitat egy könyv nyelvezete.
Akinek meséltem róla, azt kérdezte: Szóval olyan Zabhegyezős? Nekem is ez ugrott be, bár sosem olvastam a Zabhegyezőt és nem tudom, ha kiteszem mellé a Zabhegyezőt azzal szűkítem vagy bővítem a könyv iránt érdeklődő olvasók körét.
De eszembe jutott a Gépnarancs is. Persze totál más, "[d]e itt is a társadalmi elvárásokról és hasonló baromságokról van szó", hogy magamat idézzem.
Végtelenül megérintettek azok a jelenetek, amelyekben Henryn eluralkodik a betegsége. Mert küzd. És nagyon nehéz, és tudom, hogy nem mindenki képes rá. Számomra óriási élmény volt, hogy ahelyett, hogy megállna egy helyben és várná, hogy elmúljon a roham, fut egészen addig, míg végül el nem ájul.
Érdekes volt az is, ahogy szintén a könyv vége felé néhány szereplő felveti, hogy azért Henry nem is annyira pozitív hős, és kiderül, hogy akit végig negatív szereplőnek hittél, mégis csak szerethető vagy legalább megérthető.
És vajon Charlie tényleg tudja, mi a tuti frankó? Tényleg azt mutatja meg, hogyan kellene élned ahhoz, hogy életben maradj ebben az idióta társadalomban vagy ő is téved?
Sokat röhögtem, elképesztő jelenetek vannak benne néhol. :)
Bár a szerző 17 éves volt, amikor a regényt írta, (most 24) ez egyáltalán nem érződik a könyvön. Vérprofi.
"Ütős könyv. Ha nyernék a lottón, mindenkinek adnék egy példányt, akinek szerintem olvasnia kellene."
"Hát durván jó ez a könyv. Fedezzétek fel magatoknak!"
Azonnal megfogott. Charlie az, aki megmondja hogyan kéne élnem. Vagy valami ehhez hasonló mondatba ütköztem és azt hittem, a főszereplő, Henry skizo és Charlie a másik énje. De nem, Charlie nagyon is valóságos figura. Vagy legalábbis... Nem lövöm le a poént.
De Henry nem skizo, csak poszttraumás-
Elképesztő, hogy mennyire él ez a könyv! Emlékszem, már a vége felé jártam, valahonnan mentem hazafelé metróval és álltam a fémrúd mellett, mint szinkronszínész a mikrofon mellett, és ugrált a szemöldököm, a kezemet ökölbe kellett szorítani, hogy ne gesztikuláljak. De azért minden reggel úgy ébredtem, hogy megvitattam magammal a problémáimat a regény stílusában. Nem tudom miért, de engem feldob, ha ennyire átitat egy könyv nyelvezete.
Akinek meséltem róla, azt kérdezte: Szóval olyan Zabhegyezős? Nekem is ez ugrott be, bár sosem olvastam a Zabhegyezőt és nem tudom, ha kiteszem mellé a Zabhegyezőt azzal szűkítem vagy bővítem a könyv iránt érdeklődő olvasók körét.
De eszembe jutott a Gépnarancs is. Persze totál más, "[d]e itt is a társadalmi elvárásokról és hasonló baromságokról van szó", hogy magamat idézzem.
Végtelenül megérintettek azok a jelenetek, amelyekben Henryn eluralkodik a betegsége. Mert küzd. És nagyon nehéz, és tudom, hogy nem mindenki képes rá. Számomra óriási élmény volt, hogy ahelyett, hogy megállna egy helyben és várná, hogy elmúljon a roham, fut egészen addig, míg végül el nem ájul.
Érdekes volt az is, ahogy szintén a könyv vége felé néhány szereplő felveti, hogy azért Henry nem is annyira pozitív hős, és kiderül, hogy akit végig negatív szereplőnek hittél, mégis csak szerethető vagy legalább megérthető.
És vajon Charlie tényleg tudja, mi a tuti frankó? Tényleg azt mutatja meg, hogyan kellene élned ahhoz, hogy életben maradj ebben az idióta társadalomban vagy ő is téved?
Sokat röhögtem, elképesztő jelenetek vannak benne néhol. :)
Bár a szerző 17 éves volt, amikor a regényt írta, (most 24) ez egyáltalán nem érződik a könyvön. Vérprofi.
"Ütős könyv. Ha nyernék a lottón, mindenkinek adnék egy példányt, akinek szerintem olvasnia kellene."
"Hát durván jó ez a könyv. Fedezzétek fel magatoknak!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése