Sokáig kerülgettem ezt a könyvet,valami azt súgta,hogy érdemes elolvasni viszont a fülszöveg elbizonytalanított.Szeptember 11.-e -erről mindenkinek ugyanaz jut az eszébe és nem kíváncsi egy újabb elcsépelt sztorira.Aki azt gondolja,hogy erről szól a könyv nagyon téved.Igaz ,hogy Tess testvére szeptember 11-én hal meg de az aznapi események csak érintőlegesen vannak megemlítve a könyvben.
"Szerintem a terápia azoknak használ,akik nem tudják,mi miatt dühösek vagy szomorúak,az én esetemben ez világos.Te nem vagy többé,és én sem leszek soha a régi.Soha,beszélhetek,megoszthatom a dolgaimat,amíg már egyetlen titkom sem marad,de Te akkor is halott leszel,én pedig szomorú."
Tess úgy dolgozza fel testvére halálát,hogy ír neki.Megírja annak idején mikor még anyukájuk pocakjában volt,hogyan választottak neki nevet.Hogy viselkedik most Em akinek ugyan úgy hiányzik mint apjának vagy neki.Elmeséli a nyarat amit apjánál töltött mert nem tudta elviselni nevelőapja és anyja gyászát.Mesél neki az első szerelemről, a lelkiismeret furdalásáról,fontosnak vélt pillanatokról amiknek részese volt Zoe vagy már nem tudott velük lenni de Tess úgy érzi ha leírja neki valahogy Zoe is újra a az életük része lesz.
Engem nagyon megfogott ez a kis könyvecske,aranyos ,szívbemarkoló és remekül mesél.Egy pillanatra sem unatkoztam,nem volt túldramatizálva és teljesen hihető volt Tess karaktere,gondolkodásmódja.
A szerzőnek ez az első regénye és szerintem nagyon jól sikerült! Az ügyvédkedés helyett nyugodtan írhatna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése