Az árnyékvilág peremén Brent Weeks Éjangyal Trilógiájának második kötete. A hibátlan első rész után nagyon vártam a folytatást. Mivel egy sorozat középső részéről van szó, nem egyszerű dolog spoiler nélkül írni róla, de megpróbálom amennyire csak lehet.
Az árnyak útján sodró, pörgő története után ez a rész kicsit lassan indul, az első 300 oldalon sok “akció” nincs, de figyelemmel kísérhetjük a már ismert szereplők karakterének folyamatos fejlődését. Összességében a történethez kihagyhatatlan, mert előkészíti, beindítja a könyv további részét, ami versenyre kel az első résszel, a befejezés pedig... nagyon várom a harmadik részt.
A főszereplő Kylar az első részben a nyomorból, mocsokból kivezető utat egy orgyilkos tanítványaként leli meg, ebben a könyvben pedig végigkövethetjük belső küzdelmét a személlyel, akivé vált, a világgal, ahová most már tartozik.
Új városba költözik fogadott kislányával Uly-val és Elene-nel, a kedvesével aki mindent megtesz, hogy boldog, egyszerű életet éljenek gyilkosságok nélkül, de vitákat szül, hogy a gonosz megállítása gyilkosságokkal gonosz dolog-e.
A történetben felbukkannak az első részből megismert személyek (itt nem írhatok neveket az első rész spoilere nélkül) és új elemek is, mint pl a Nővérek.
Nem állhatom meg, hogy ne említsem meg a könyvnek a börtön legmélyén (a Pokol Segglyukában) játszódó részét amely durva, erőszakos, horrorisztikus, nekem nagyon tetszett.
A fantasyt műfajt kedvelők szeretik a hatalmas, heroikus csatákat, természetesen ez is megtalálható a könyvben.
Negatívumként megemlíteném, hogy sokszor kevés volt az információ a történtekről, az felbukkanó új elemekről, kik ők, hogy kerülnek a képbe, mit akarnak... de remélem a harmadik részben mindenre magyarázatot kapunk.
Összességében a könyv nagyon jó, az első rész ismerete kötelező hozzá, aki szereti a fantasyt nem fog csalódni benne, kihagyhatatlan mű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése