A trilógia második részéhez ért, valahogy nekem az első sokkal jobban tetszett, az még tele volt újdonsággal, egyedi elképzelésekkel, kis szerelemmel. A második rész viszont olyan volt, mintha mondjuk az Éhezők Viadala oldalait olvasnám.... mások a nevek, a helyszínek, de a lényeg ugyanaz, fellázadunk a hatalom, az állam, társadalom stb. ellen és harcolunk, szaladgálunk, elbújunk, aggódunk, hogy melyik fiút szeressük, közben kombinálunk ki lehet az igazán gonosz a főbűnös stb.
Azt hiszem erről a műfajról elmondhatjuk, hogy aki egyet olvasott az az olvasta mindet. A Tiszták, Éhezők Viadala, A Beavatott mind-mind ugyanarra az alapsztorira épül. Ezek közül talán a Tiszták az amire azt mondhatom ,hogy a legkevésbé hasonlít a többihez. Ez utóbbi a legsötétebb is, nem csak a tiniknek íródott.
Az, hogy kinek melyik lesz a személyes kedvenc, az azon múlik melyiket olvasta először. Nekem ez az Éhezők Viadala volt. Nekem ez marad a mérce és az összehasonlítási alap.
Nem baj ha mindet olvassuk, mert egyik sem unalmas csak éppen az ember már nem kap újabb impulzust, akkor sem dobog hevesebben a szíve ha harc van, mert valahogy sejtjük mi lesz a következő oldalon.
A sorozat utolsó részét mindenképpen elolvasom, már csak a teljesség miatt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése