Kétféle szélsőséges reakcióval
találkoztam a borító kapcsán. Van, akinek ez már sok: tehén, traktor,
szívecskék stb., de főként a hatalmas tehénfej ütötte ki a biztosítékot.
:-) A többieket, köztük engem is pont a borító fogott meg, szerintem
nagyon vicces, és tökéletesen illik a könyv tartalmához is. Könnyed,
kikapcsolódásra tökéletesen megfelelő történetet vártam, és azt is
kaptam.
A történet elég morbid, már ha csak a kiindulópontját nézzük, akkor is. Hiszen Desirée és Benny a sír szélén ismerkednek meg, mindenki a magáénál. Desirée, a középkorú könyvtáros, nemrég elhunyt férjét gyászolja, Benny az édesanyját, és mindkettőnek feláll a szőr a hátán a másik láttán. Nagyon vicces, amiket gondolnak egymásról, és ez a realitásérzék később, a szerelem felhőjében is megmarad. Ugyanúgy kritikusan szemlélik egymást, de ha arról van szó, akár saját magukat is. Egyik sem tökéletes (ki az?), de itt, ebben a történetben különösen ki vannak hangsúlyozva akár a jellemhibák, de a testi fogyatékosságok is jócskán.
Benny a nőt egy vérszegény, elől deszka-hátul léc antinőnek látja, fordítva a nő pedig egy büdös, koszos, egyszóval igen ápolatlan
És hogy lesz ebből kapcsolat? Létezik, hogy egy igaz szerelem kialakuljon egy kékharisnya könyvtáros és egy tanyasi gazda között? El kell olvasni hozzá a könyvet, mert nem akarok poéngyilkos lenni. Érdemes, mert nagyon vicces az egész. Tényleg elég morbid néhol, egy picit nálam túl is lőtt a célon időnként a szerző, de ők ilyenek, másként nem is tudnám elképzelni kettejük kapcsolatát. :-) Én nagyon kíváncsi vagyok, mi fog ebből még kisülni, merthogy lesz folytatás is!
"Fogalmam sincs róla, hogy szép-e vagy csúnya, de nem is az a fontos. Csak legyen olyan, amilyen."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése