Nehezen íródott meg ez az értékelés, mert nagyon kétes gondolatok
kavarognak a buksimban.
A mese
tetszett is és nem is
túl erőszakos volt és nem is
untatott és nem is
részletes lett és nem is
Zalánék családjához egy nem túl szép napon egy Székláb nevű öregember
csenget be. Furcsán viselkedik és azt állítja: akiket Zalán a szüleinek hisz,
nem az igaziak, hanem másolatok. Meggyőzi a fiút, hogy mivel édesanyját és
édesapját elrabolták a dobozvárosiak, Zalán nem tehet mást, mint útra kel vele.
Székláb egy rettentő érdekes helyen él, ahol teljes a káosz,
ugyanakkor minden a helyén van. Itt már el lett eresztve az író fantáziája,
csodálom hogy tudta követni saját magát. :)) Számomra akkor kezdett
beindulni, amikor Zalán egy rosszaság következtében (letagadhatatlanul gyerek,
aki sokszor a felnőttek kérése ellenére cselekszik) bejut Dobozvárosba.
A történet folyamán mesebeli lények tengerével találkozhatunk: sárkányok,
törpék, öreg és házsártos kecske, vízimanók, beszélő patkányok, mosómedve.
Megjelenik
sok népmesei fogás is és persze óhatatlan, hogy egy író belevigye a saját élettapasztalatait
is a könyvébe. Gondolom gyerekként sokat meséltek neki a szülei, mert ez a téma többször is előtérbe került.
Rengeteg ötletes dologgal is találkozhatunk:
miért hajnalban adják a rajzfilmeket? (ez a
kedvencem és ezen már én is sokat gondolkodtam),
-milyen lehet a kóbor macska íze?
-óriásölő sugárágyú
-csillaggyurma
-felhőkre fel lehet mászni létrán
- elveszett dolgok szobája
Összességében a sok erőszak miatt adok 8 csillagot és mert az eleje
vontatott lett.
Gratulálok az írónak, a képeket imádtam és a képregényes rész egyszerűen
fantasztikus.
8/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése